Főkép

Henry Purcell, aki mindenekelőtt az első angol operaként számon tartott Dido and Aeneas-ról ismert, számos alkalmi dalművet is alkotott a királyi felségek üdvözlésére és a Britanniában a zene ünnepeként meghonosodott Szent Cecília napok alkalmából. Ezek közül került rögzítésre három azon az albumon, mely Purcell összes alkalmi és ünnepi ódája gyűjteményes kiadásának első darabja lett.

Amint azt Douglas Adams egyik rövid írásában kifejti: fölöttébb nehéz szavakkal megfogalmazni a zene szépségének és harmóniájának mibenlétét. Pedig Purcell muzsikáját éppen a különös szépség és összhang jellemzi. Talán csak egy angol zeneszerző lehetett képes ily simogatón elegyíteni a francia barokk gáláns pompáját és kimért ellenpontját az olasz barokk áradó dallamaival és mozgalmasságával. Hiába utolérhetetlenek Johann Sebastian Bach matematikai precizitással megszerkesztett fúgái és concertói, a korabeli harmóniavilág határait feszegető koráljai és orgonaművei, az angol barokk óriásának minden zenei kinyilatkozása egy más világ, a kelta és angolszász hagyományokból eredő, életigenlő harmónia sugárzó megnyilvánulása.

Az albumon hallható három óda mindegyike francia stílusú nyitánnyal vezeti be az egymásra következő áriákat, duetteket és kórusokat. Mivel a művek kifejezetten szórakoztatásra születtek, Purcell a barokk stílus adta lehetőségek széles tárházát aknázta ki – az ismétlődő basszussal, vagy csupasz akkordokból felépített basso continuóval kísért szólóáriától, a hangszerre és énekesre, avagy két szólistára írott antifónián, valamint kánonon keresztül az imitatív hangszeres vagy vokális kórusokig –, hogy egyetlen pillanatra se hagyja lankadni hallgatósága figyelmét.

Magasztosság tekintetében ugyanakkor George Frideric Handel oratóriumait és koronázási himnuszait, a későbbi korokból pedig Edward Elgar Enigma Variációinak egyes tételeit és a Pomp and Circumstance címen egybegyűjtött indulók legszebb pillanatait előlegezik meg.

Az előadás minden pillanatában méltó a fennkölt muzsikához. A King’s Consort autentikus hangszereken játszó zenészei a romantika túláradó hevességét nélkülözve, visszafogott eleganciával szólaltatják meg a műveket, a nagyszerű énekesi gárda, különösen a két kontratenor pedig feledhetetlen élménnyel ajándékozza meg a hallgatót. Robert King, az együttes vezetője átgondolt, átélt dirigálással készítette elő és vezényelte le a csembaló és az orgona mellől a felvételeket.

Az album, mely az összes alkalmi és ünnepi ódát tartalmazó nyolclemezes gyűjteményes kiadás részeként szintén kapható, nem hiányozhat egyetlen Purcell-kedvelő polcáról sem, de azoknak is ajánlhatom, akik még csak most kezdenek ismerkedni e kiváló angol zeneszerző műveivel, hiszen a felvétel nem pusztán méltánytalanul elhanyagolt szerzemények megszólaltatásának tekinthető, hanem az örök zenei szépségre vágyók kimeríthetetlen forrásaként is szolgálhat.

Előadók:
Gillian Fisher, Tessa Bonner – szoprán
James Bowman, Michael Chance – kontratenor
Charles Daniels – tenor, alt
John Mark Ainsley – tenor
Michael George, Charles Pott – basszus
The King’s Consort
Robert King

A lemezen elhangzó művek listája:
1–10. Arise My Muse - Ode for Queen Mary’s Birthday, 1690 (Z.320)
11–17. Welcome to All the Pleasures - Ode for St Cecilia’s Day, 1683 (Z.339)
18–28. Now Does the Glorious Day Appear - Ode for Queen Mary’s Birthday, 1689 (Z.332)

Kapcsolódó írás:England, My England (Henry Purcell élete)