FőképEgy szakítás, egy kapcsolat vége – egy természeti katasztrófa, ha úgy tetszik. Néha letör, néha őrjöngésre késztet, néha fájdalmas és gyönyörű is lehet. A brit Anathema történetének legszemélyesebb albumán ehhez hasonló érzéseket igyekezett úgy kifejezni, ahogy azt mások eddig nem tették. Sikerült nekik – s ez igen enyhe kifejezés!

Az Anathema stílusváltásainak ismerői számíthattak talán valami olyasmire, amit a lemez kínál, de arra aligha gondolt valaki is, hogy a szintén zseniális A Fine Day To Exit szomorú-szépségét még akár fokozni is lehet. Pedig ez is összejött, ráadásul akkora érzelmi töltettel, amilyet ritkán hallani a könnyűzenében (legutóbb ennyire érzelmekkel telt és szívbemarkoló művet talán a Pain Of Salvation készített Remedy Lane címmel).
A Természeti Katasztrófát át- meg átszelik a fájdalom sugarai, melyek ha fel is sebzik néha a gyanútlan hallgatót, végül talán hozzásegíthetik a megnyugváshoz – vagy akár az első fokokat is jelenthetik az önmagunkra találás csigalépcsőjén.

E helyütt nem mehetek el a gitáros, Danny Cavanagh nyilatkozata mellett, miszerint e lemezen nincs igazán üzenet a zenerajongók számára. Szerintem viszont nagyon is van, méghozzá nem is csak a zenerajongó, hanem az Ember számára!
Nem akarom persze hirtelen elragadtatásból megfejteni ezt az üzenetet, de hiszem, hogy a megfáradt lelkek kellő odafigyeléssel kincset érő nyugalmat, és felszabadulást lelhetnek benne – még akkor is, ha első hallásra netán oly komornak és depresszívnek tűnik is az album, hogy feladnák a kapaszkodók keresését.

A Harmonium és a Balance kettőse indítja a művet, elmerengve, lemondást sugallva, ám néhol kétségkívül egy cseppnyi dühvel is megfűszerezve (talán...). Ezek után pedig az Anathema munkásságában eleddig nem megszokott dolog következik: a Closer végig torzított énekkel operál, s bár elsőre kicsit idegenkedve fogadtam, ma már abszolút szerves részévé vált számomra az „utazásnak”.
Mert bizony utazás ez, emlékek, érzések és elfeledett arcok körül. S ezen út egyik legfontosabb állomása az Are You There?, amelyből szinte kicsordul a szívfájdalom, s mégis maga az üdvözülés.
A visszhangos dobütések és a kapcsolatok egyik legfontosabb kérdéskörét feszegető szöveg katartikus összhangja úgy repít messze a hétköznapoktól, hogy közben mégis itt tart. (Tudom, ez eléggé elképzelhetetlennek tűnik, de bárki meggyőződhet róla maga!)

Egy rövid instrumentális tétellel még messzebb szállunk az időben, egész a gyerekkorig – nemhiába Childhood’s Dream az említett kétperces múltidéző címe –, majd egy hirtelen váltással a fenyegetően induló Pulled Under At 2000 Meters A Second megmutatja a Természeti Katasztrófa dühét.
Elsöprő intenzitással kerülünk az Érzelmek tengerének maelströmjébe, hogy aztán a teljes reménytelenséget sugárzó, női énekkel is megtámogatott címadó tényleg lerántson 2000 méter mélyre, ha nem is egy másodperc, de maximum hat perc alatt. Közben pedig nem tudok nem gondolni Beth Gibbonsra és a Portisheadre – az általuk is közvetített csontig hatoló fájdalom szintén kihallható e monumentális dalból.

A következő Flying, címével ellentétben szintén nem emel föl, habár a második felében hallható gitárjáték azért kimozdít az űrből – olyan, mint mikor az őszi szél felkapja a lehullt levelet egy utolsó táncra.
Az Electricity zongorára és énekre épül, s ezzel búcsút is veszünk a szavaktól, hisz a legfontosabb dolgokat úgysem lehet elmondani: a lemezt záró Violence ennek megfelelően kizárólag hangszerek segítségével járja végig újra a megtett utat – s milyen jó, hogy eképp teszi!
S mire az utolsó billentyűk is elhalkulnak, az ember rádöbbenhet, hogy mi minden kifejezhetetlent, leírhatatlant, elmondhatatlant tudunk mégis átadni egymásnak – s hogy a szomorú és sötét képek mögött is rejtőzhet valami egész más; valami, ami örökre része marad annak, aki megtalálja!

Eleinte túl mélynek, túl befordultnak és túl lehangolónak tűnhet ugyan az A Natural Disaster, de végszóként sem tudok mást mondani: ez az album egy szelet abból, amit úgy hívok, a Gyönyörűség.

Az együttes tagjai:
Vincent Cavanagh - ének, gitár
Daniel Cavanagh - gitár, billentyű
Jamie Cavanagh - basszusgitár
John J. Douglas - dob
Les Smith - billentyű

Az albumon elhangzó számok listája:
1. Harmonium
2. Balance
3. Closer
4. Are You There?
5. Childhood Dream
6. Pulled Under At 2000 Meters A Second
7. A Natural Disaster
8. Flying
9. Electricity
10. Violence

Diszkográfia:
The Crestfallen (1992) EP
Serenades (1993)
Pentecost III (1995) EP
The Silent Enigma (1995)
Eternity (1996)
Alternative 4 (1998)
Judgement (1999)
A Fine Day to Exit (2001)
Resonance (2001) válogatás
Resonance 2 (2002) válogatás
A Natural Disaster (2003)
Hindsight (2008)
We`re Because We`re Here (2010)
Falling Deeper (2011) válogatás
Weather Systems (2012)