Főkép

Széttört hárfaszerű futamok, tétován felépített, zilált akkordbontások, időben függetlenített szólamok. Mintha a tengerparti szél elsodorta volna a kottalapokat. Lecsendülnek az utolsó, szinte rapszodikusan egymásra következő hangok, és megszólal a zene. Handel csembalózenéje. Azé a Handelé, aki erre a hangszerre írta legtöbb szólódarabját, mégis csupán 1720-ban adta közre instrumentális műveinek első hiteles gyűjteményét: a csembalószviteket.

A felvétel különlegessége mégsem Handel örökké briliáns muzsikája, hanem a páratlan előadás. A Bach Goldberg-variációinak formabontó interpretációjával híressé vált kanadai zongorista, Glenn Gould rendkívüli albuma ez, hiszen kizárólag ezen a gyűjteményen hallhatjuk csembalón játszani. Ráadásul nem mindennapi érzékkel szólaltatja meg a napjainkban újra közkedveltté vált hangszert, mely nem egyszerűen a zongora elődje, hanem hárfa és lant is egyben – kivált Gould ujjai alatt. A lantszerű regiszter nem pusztán lantszerű, hanem valóban lantnak halljuk, de a lágy pendítésű szólamot néha a csembaló megszokott regiszterének ércesebb hangjai ellenpontozzák. Az elegáns díszítések szitáló esőcseppekként gyöngyöznek, peregnek; a kottára rögzített zene ihletettebb megszólaltatását elképzelni is nehéz.

A hagyományokat folytonosan felrúgó Glenn Gould minden felvétele egyedi és ismételhetetlen reveláció, és sokszorosan igaz ez erre az 1972-ben rögzített előadásra. Az első szvit prelúdiumának dísztelen akkordmenetét maga Gould dolgozta ki, jóllehet erősen huszadik-századi felfogásban, mégsem üt el zavaróan a táncfüzérek hangulatától, inkább mintegy előkészíti a könnyeden szórakoztató muzsikát.

Az 1988-as CBS kiadáshoz képest a Sony annyiban változtatott az albumon, hogy a Fúga művészetének első kilenc contrapunctusát a Wohltemperiertes klavier második kötete két prelúdiumának és fúgájának ritkaságszámba menő felvételére cserélték, s így Bach, Handel korának másik zeneszerző óriása mindössze két rövidke darabbal „képviselteti magát” a hosszabb lélegzetű, orgonán megszólaltatott ellenpont-variációk helyett. A felvétel legkomolyabb „hibája” azonban az, hogy ha egyszer betettük a lejátszóba, nehéz megállni, hogy más albumok rovására ne ezt indítsuk el újra meg újra. És a sokadik – de lehet, hogy már az első – meghallgatás után rádöbbenünk: Kanada nem csak Bryan Adamset és Avril Lavigne kisasszonyt adta a világnak.
 
Előadó:
Glenn Gould - csembaló, orgona

A lemezen hallható művek listája:
1-4. Suite No. 1 in A Major, HWV 426
5-8. Suite No. 2 in F Major, HWV 427

9-19. Suite No. 3 in D Minor, HWV 428

20-24. Suite No. 4 in E Minor, HWV 429
25-28. From "The Well-Tempered Clavier II" BWV 878, 883