Santiago García – Luis Bustos: ¡García! 3.

A második kötet végén lezártuk az aktuális kalandot, és szuperügynökünk visszavonult az aktív szolgálattól, Antonia pedig visszatért barátjához, hogy folytassák közös életük tervezését, kivitelezését. Mindezek után a harmadik kötet elején a Barcelonába tartó vonaton találkoznak, és rövid bájcsevej után az események sűrűjében találják magukat – és ezzel kezdetét veszi egy újabb őrült kaland, amire bármilyen túlzó jelzőt helyénvalónak érzek.

A szerzőpáros frissessége semmivel sem csökkent, zseniális, és minden részletében kidolgozott ötlettel töltik meg a kötetet, egyszerre figyelve a fő történeti szálra, és hőseink – no meg a holdudvaruk – magánéletének alakulására. Komolyan mondom, mindkét színtér érdekes, bajban lennék, ha választanom kéne a politikai krimi, vagy a hétköznapi szappanoperás betétek közül. Imádom amikor Garcia szocializációs hálóról beszél, Antonia meg az önvédelmi tanfolyammal és a crossfittel dicsekszik. Tapasztalt romkom nézőként öröm nézni, hogyan formálódik a kapcsolatuk, és nagyon kíváncsi vagyok, milyen lezárást találtak ki számukra (előre szólok, hogy akármit nem fogadok el).

Kis túlzással a sorozatban egyedül kettejük kapcsolata őszinte (bár ők sem mesélnek el mindent egymásnak), mindenki másnál, kivált a politikusokhoz vagy a hatalomhoz bármilyen módon kapcsolódó személyeknél sosem lehet tudni mi a valódi szándékuk, illetve meddig maradnak hűek, tartják be az ígéretüket, az igazság melyik részét tartják titokban. Ennek fényében az utolsó oldal szövege kifejezetten jellemző, igazi cliffhanger.

Valahol azt olvastam, hogy Garcia a spanyol Amerika kapitánynak tekinthető, és ha ezzel nem is értek egyet, az megér egy gondolatot, hogy mennyire lehet (és érdemes) a Marvel vagy DC szuperhőseit átforgatni európaiba, például ilyen szuperügynökké, akinek az ereje emberfeletti, de egyébként megmarad homo sapiensnek. Esetleg spontán megteremteni azokat a képregényhősöket, akik emberfelettiek, de mégis európaiak és emberek.

Imádom azt a lazaságot, humort, ami még mindig jellemzi a sorozatot. Mondjuk erre szükség is van, mert időnként olyan komoly témákba, társadalmi traumákba futunk bele, amikhez képest a recski munkatábor nem tűnik akkora tragédiának (közben meg de). Az meg egyszerűen zseniális, ahogy kitalálták a mostani történetet. Igen, így is lehet, ilyen látszólag lényegtelen, elsőre lehetetlen, a történelmi nonszensz kategóriába tartozó elképzeléssel megkérdőjelezni a fennálló rendet. A mai, összeesküvés-elméletekkel és más képzelgésekkel zsúfolt világunkban tényleg csak időre, és átgondolt médiastratégiára van szükség, hogy az emberek egy része tényként kezelje a tévében, interneten olvasott marhaságokat – és ettől kezdve már egészen másként kell viszonyulnia mindenkinek a fikcióhoz. Bele sem akarok gondolni, nálunk mi minden hasonló elképzelést lehetne bedobni a köztudatba, elvégre kormányzónk, királyi családunk, arisztokráciánk nekünk is volt.

Luis Bustos képi világát muszáj szeretnem, mert ahogyan a paneleket kezeli, az továbbra is zseniális. Időnként sajnálom, hogy a méret korlátozást jelent számára, szívesen megnézném, mire lenne képes A4-es méretben. Úgy vélem, hogy a legtöbb esetben előnyt jelent a hátterek hiánya, a figyelem az akcióra, az alakokra koncentrálódik, és ettől ha lehet, csak még mozgalmasabb lesz a képi világ. Például amikor Almogávar elmeséli családja történetét, vagy a vonatos csihi-puhi jelenetek megvalósítása – ezek csak apróságok, de a szememben bizonyság arra, mennyire profi rajzoló Luis Bustos.

A sorozat alapvetően fekete-fehér (sok feketével), de időnként felbukkannak színes oldalak, és ezeknek fontos szerepe van, hiszen általában García emlékfoszlányait jelölik, illetve a bódult állapotban látottakat is így jelenítik meg. Ugye nem kell mondanom, melyik kategóriát jellemzik élénkebb színek?

Akinek nem elég a képregényes verzió, az nézze meg a HBO-n futó tévésorozatot, amiben az első két rész eseményeit dolgozták fel, és García másként néz ki, mint ahogyan a képregényben szerepel. A maximalisták pedig vegyenek részt a 2023-as Képregényfesztivál szombati és vasárnapi programjain, ahol élőben találkozhatnak, beszélgethetnek, dedikáltathatnak Luis Bustossal.