Főkép

Némileg elcsodálkoztam, amikor megláttam az előadó nevét ezen a lemezen, és a sajtóanyagból megtudtam, hogy ez már a második szólóban készített kiadványa. A csodálkozásra Päivi Hirvonen kedvenc hangszere adott okot, ő ugyanis nem a finnekhez általam alapban társított zeneszerszámon játszik (ezek kantele és harmonika), hanem hegedűn. Azonmód feltettem magamnak a kérdést: vajon mennyire lehet hegedűvel érdekes világzenét játszani negyven percen keresztül?

 

Kellemesen csalódtam, mert a Kallio album sokkal jobbnak bizonyult, mint amire előzetesen számítottam. Értelemszerűen nem a hangszerelés sokszínűségével nyert meg magának, hanem azzal, ahogyan életre kelti a különféle hangulatokat. A minimalizmusba hajló zene, kiegészítve Päivi Hirvonen hangjával, elhozta dolgozószobámba észak varázsát. Hideg és sötét éjszakák (Varjot) jól megférnek az táncházban megszólaló talpalávalóval (Irti), vagy a bánattal (Surulintu). A kilenc szerzemény között van egy instrumentális tétel, a többinél szerencsére a hangjával kiegészül a produkció – és ami a legszebb, hogy egyetlen alkalmat, no meg némi elektronikát (bátran kihasználja a többsávos felvételi lehetőséget) leszámítva mindent egyedül csinált a stúdióban. Mondjuk az biztosan érdekes lesz, miként tudja majd megszólaltatni ezeket a dalokat a színpadon, lévén csak két keze van, így nem tud egyszerre hegedűn és jouhikkon (finn líra) játszani. Egyébként ezt a zenét a szabadban, hegytetőn, a hold és a csillagok alatt, régmúlt árnyakkal és csillogó szemű hallgatók társaságában lenne a legjobb élvezni.

 

Bizonyos értelemben a Kallio felfogható concept lemeznek, mert a témái a középkorú nőkről szólnak, az ő életükről, örömeikről, bánatukról, stb. Ezzel kapcsolatban azt mondta Hirvonen: „Nekem, vagy bármely velem egyidős nőnek joga kell legyen ahhoz, hogy úgy éljünk, ahogyan akarunk – életéveinktől függetlenül, vagy attól, hogy az általunk preferált életmód követi-e a külvilág által meghatározott normákat.”

Talán a legfontosabb, az utolsó számban (Vanha ja vapaa) kimondott üzenete a lemeznek, hogy középkorúnak, és úgy általában idősnek lenni nem tragédia, hanem az élet természetes velejárója, és egyedül rajtunk múlik mennyire korlátozzuk magunkat, hiszen a kötelezettségeink (gyerekek és szülők felé) mellett tényleg azt tehetünk, amit szeretnénk, ha úgy tetszik, egyedül rajtunk múlik, mennyire leszünk szabadok.

 

Persze számomra elsősorban a zene a fontos, és kifejezetten élveztem ezeket a közepes tempójú dalokat, amelyekben jól keveredik a népzene, a pop és némi rock, a szépséges ének és a minimalista zene, ahol Päivi Hirvonen azért megmutatja, mennyi apró díszítésre, rafinériára képes választott hangszerein. Észak kedvelőinek kötelező hallgatnivaló.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Kallio, Varjot, Vahan viitta

2022-ben megjelent album (Nordic Notes)

Weboldal: https://www.paivihirvonen.com/

 

 

A zenekar tagjai:

Antonis Antoniou

 

Közreműködők:

Fotis Siotas – ének

Efthymia Alphas – ének

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Kulkijat 04:20
  2. Tuulen tyttö 03:22
  3. Kallio 03:33
  4. Varjot 04:07
  5. Irti 04:51
  6. Vahan viitta 03:59
  7. Surulintu 06:21
  8. Tie 04:30
  9. Vanha ja vapaa 06:40