John Scofield
Írta: Németh Attila | 2022. 07. 27.
Bár a járvány következtében logikusnak tűnt várni szóló albumok tömkelegét, valójában olyan sok nem bukkant fel, ami pedig mégis, annak nagyon örülünk. John Scofield szóló korongja ugyanis annyira friss és harmóniákban gazdag, hogy mint magányos séták kellemes kísérete is mellénk szegül néha. És egy nagyon figyelmes útitársnak bizonyul mindig, aki tisztán szól hozzánk elektromos gitárjain keresztül. Szinte a csendet ritmizálja és hangjainak tereiben hallatja az erdő lágy zajait. Pedig a 4/4-es „It Could Happen to You” waltz érzettel lüktet, és éppen annyira élettel teli, mint ahogyan Keith Jarrett „Coral”-jának dallama szárnyal az egyszerű és kimért gitárkíséret tetején, szabadon, szinte új rálátást nyújtva a világra.
„Azt hiszem, van valami finomság, amit az egyedüli otthoni játék során sajátítottam el” – meséli Scofield a The Boston Heraldnak adott interjújában. „Annyira hozzászoktam ahhoz, hogy slamming zenekarral játsszak, amiben egy másféle muzikalitás rejlik. Ez megszűnt, és felváltotta ez a finomabb megközelítés a húrok szépségének pontos meghatározására. Amikor szólóban játszom, ezeket a kis gitárloopokat menet közben készítem el, és szinte olyan, mintha egy másik emberrel játszanék.”
Mintha ez az intim kettős játék tenné annyira természetessé az erre a korongra feljátszott darabokat, ennyire nyitottá, amitől a korban előrehaladó művész is egyre izgalmasabbá válik. Akik májusban eljöttek a BJC-be, azok ezt élőben is átélhették, ahova olyan kiemelkedő muzsikusokkal érkezett Scofield, mint Vicente Archer nagybőgőn és Bill Stewart dobokon. Bár minden különösebb várakozás nélkül ültem be az első koncertre, az első néhány hang után teljesen levettek a lábamról, nem csupán dinamizmusukkal, hanem leginkább a véget nem érő, folytonosan megújuló képzelőerejükkel. Idén ennyire jó és meggyőző élő előadást nem hallottam és persze Scofield játszott szólóban is, az új album alkalmához illően – az első szett végén a lemezen nem található „Alfie”-t. És mivel sajnos a második menetre nem vettem jegyet, azóta a lemezen található, rengeteg looppal operáló koronggal vigasztalom magam. Ha lemaradtak volna élőben a gitárlegendáról, most ezt Önök is megtehetik.
És tényleg érdemes, mert elektromos gitárokon ennyire dallam gazdag és harmonikus zenét ritkán hallani. Viszont a kiegyensúlyozottság ellenére is folyamatosak az izgalmak: az öt remek, saját kompozíció mellett („Mrs Scofield” és a „Trance De Jour” a kedvencek), néhány standard egészen új tempót és szinte témát kap („There Will Never Be Another You”), és a már szinte védjeggyé vált folk, country és blues személyes játszadozásaival válik voltaképpen ennyire bensőséges társunkká Scofield első szóló albumán.
„Soha nem gondolok az ötletekre, amikor zenét írok” – meséli. „A hangszeres zene az agyad egy másik részében létezik. Nem egy nyelvvel vagy vizuálisan leírható ötletről van szó. A zene a maga helyén létezik” – ahogyan ez az album is egy önálló kategória a zene óriási panoptikumában.
Előadó:
John Scofield – gitár
Elhangzó szerzemények:
- Coral (Keith Jarrett)
- Honest I do (John Scofield)
- It Could Happen to You (Jimmy Van Heusen, Johnny Burke)
- Danny Boy (Traditional)
- Elder Dance (John Scofield)
- Mrs.Scofield's Waltz (John Scofield)
- Junco Partner (Traditional)
- There Will Never Be Another You (Mack Gordon, Harry Warren)
- My Old Flame (Sam Coslow, Arthur Johnston)
- Not Fade Away (Norman Petty, Charles Hardin)
- Since You Asked (John Scofield)
- Trance de Jour (John Scofield)
- You Win Again (Hank Williams)