Főkép

Némileg kaotikus volt az a hetem, amikor sort kerítettem a finn Maija Kauhanen második albumának meghallgatására, viszont a csillagok szerencsés együttállásának köszönhetően elmondhatom, hogy pont erre volt szükségem, hiszen a rá jellemző kristálytiszta ének, és a hozzá társított, rendkívül változatos zene ideálisnak bizonyult az idegeim megnyugtatására.

 

Alapvetően egy meghitt, kisebb helyiségekbe illő muzsikáról van szó, aminek két meghatározó eleme van. A legfontosabb a korábban említett ének, ami hol az egekben szárnnyal, hol pedig puha ujjakkal körbesimogatja a hallgató arcát. A másik pedig a 23 húros Saarijärvi kantele, amin érzésem szerint Maija Kauhanen egyedi stílusban játszik. Az gondolom alap, hogy mindkét kezét használja, de a jobb kezében egy kis fapálcikával penget, amitől helyenként olyan lesz a hangzás, mintha cimbalom szólalna meg a keze alatt. Persze nem, hiszen a kantelének egészen más a karaktere, viszont a két kéz egyidejű játékának köszönhetően sokkal sűrűbb lesz a zene. És ez még nem minden, mert mintha időnként vonós hangszerré léptetné elő a kantelét, amire csak ráerősít az egyszemélyes zenekar – vagyis Maija Kauhanen – ritmusszekciója. Érdemes megnézni a cikk végi videót, ott látszik, hogy mind a négy végtagját használja hangkeltésre, és közben még az énekelésre is tud koncentrálni. A booklet szépen felsorolja, mi mindent alkalmaz az elképzelt ritmusok előállítására – gyakorlatilag a dobtól kezdve az egyszerű fém konyhai edényekig bármit.

 

Szokás szerint zavarban lennék, ha meg kellene mondanom, ez mégis milyen zene. Szerencsére nem kell, mindenki érje be a nagyvonalú világzene címkével. Biztosan van benne rengeteg finn népzene (talán Karéliából), de a többi alkotóelemet illetően bizonytalan vagyok, ezért inkább nem is kísérletezek a meghatározással, mert mindenki jobban jár, ha nem boncolja, hanem egyszerűen átadja magát a varázslatnak. Azért a „Linnunrata - The Milky Way” című szám engem egy folkos popdalra emlékeztet, illetve egy ragadós dallammal bíró slágerre. Egyébként mindegyik dal egy történetet mesél el utazásról, bátorságról, emlékekről – ismét sajnálom, hogy nem tudok finnül.

 

Maija Kauhanen egyébként nem ismeretlen számomra, bár első lemezét (Raivopyörä, 2017) még nem hallottam, viszont mivel tagja az Okra Playground triónak, a játékához már volt szerencsém, valamint láttam élőben, amikor a 2018-as Budapest Ritmon fellépett a Tuuletar társaságában.

 

Csak dicsérni tudom a Menneet albumot, mert ez a nyolc dal egy sokoldalú énekest/zenészt mutat be, aki sokféle hangulatot, érzelmet, gondolatot képes életre kelteni hangjával és zenéjével. Mesterinek tartom, ahogyan játszik a kantelén, az meg tényleg bámulatos, ahogyan a különféle eszközökön (szélcsengőktől kezdve a muffinformáig) létrehozza a kíséretet, legyen szó ritmusról, vagy hangulatfokozó zajokról, zörejekről – lásd, illetve halld a lemez leghosszabb tételét (Jää - Ice). Remélem, hogy öt éven belül ismét ellátogat hozzánk legalább egy koncert erejéig.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Käärme, Linnunrata, Turvapaikka

2022-ben megjelent album (Nordic)

Weboldal: https://www.maijakauhanen.com/

 

 

A zenekar tagjai:

Maija Kauhanen

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Portilla - At the Gate 06:01
  2. Käärme - Snake 03:51
  3. Vaikka maailmaasi en mahtuiskaan - Even if I can’t fit into your world 05:23
  4. Linnunrata - The Milky Way 03:37
  5. Jää - Ice 08:07
  6. Mitä jäljelle jää - What will remain 03:53
  7. Menneet - The Past 04:35
  8. Turvapaikka - A Safe Place 05:52