Főkép

A Magyar Nemzeti Galéria a rendkívül alapos és remek Szinyei tárlat után újra magyar művészek alkotásait mutatja be időszaki kiállításán - ám ez valami teljesen más.

 

Elsőre nem is voltam igazán lelkes az Art deco plakátok kapcsán, ám az első terem végére magával ragadott a két világháború közötti korszak miliője. A jókora kiállítás anyagának nagy részét korabeli plakátok (vagyis jobbára gyakorlatilag reklámok) adják, de számos használati tárgy és néhány szobor is helyet kapott a termekben. Amit látunk tehát jellemzően inkább iparművészet, alkalmazott művészet, semmint önkifejezés, l'art pour l'art, de még nem is feltétlenül a korszak dokumentációja, művészi megjelenítése. Sok esetben inkább az, amit az adott plakátot megrendelő szeretett volna sugallni. A hatalmas anyagból mégis jól kirajzolódik úgy a kor, mint annak szellemisége, és az, amit az aktuális vezetés (vagy megrendelő) elérni kívánt.

 

 

Amint a kiállítás címe jelzi, elsősorban Budapestre koncentrál a kiállítás - s ahogy az idegenforgalommal foglalkozó terem faláról megtudhatjuk, Trianon után oly' kevés, turisztikailag nemzetközi szempontból is igazán vonzó hely maradt Magyarország határain belül, hogy a hangsúly Budapestre helyeződött. Láthatunk „hungarikumokkal” telepakolt plakátokat, melyek a hivatalos „országimázs” építését szolgálták (és sikert is arattak a külföldieknél), de megjelenik a kevésbé támogatott, mégis élénk, világvárosi éjszakai élet is, mely nem csekélyebb személyiségeket is idevonzott, mint VIII. Eduárd, a szabatos életvitele miatt igen rövid ideig regnáló brit király.

 

 

Az ízlésformálás, vagy inkább igénytámasztás szándéka még erősebben megjelenik a különféle luxuscikkek (cigaretta, kávé stb.) reklámplakátjain - a cél egyértelműen egy újfajta városi polgárság kinevelése volt, egy olyan, modern életvitel reklámozása, mely a nyugati világhoz való igazodást szorgalmazta. Biztos vagyok benne, hogy a maga idejében sokan visszásnak találták mindezt (különösen az új női ideált, mely úgy öltözködésben-divatban, mint a hétköznapi életben hátat fordított az addig bevett „a nő helye a konyhában van” felfogásnak). Ugyanakkor döbbenetes látni, hogy közel 100 évvel később mennyi minden van az életünkben, ami ebben az art deco korszakban indult. Legyen szó bár grafikai megoldásokról, vagy a mindennapokról, tárgyakról, viselkedésformákról, és így tovább. Miriádnyi apró részletet fedezhet fel a figyelmes néző a tárlaton.

Érdekes, egyben aggasztó megfigyelni azt is, hogy ahogy az állami megrendelések nyomán az art deco stílusból lassan kikopott a felszabadult életöröm, úgy vetült egyre inkább előre a plakátokon is a II. világháború árnyéka. Aggasztó, mert nem lehet nem észrevenni a jeleket, a párhuzamokat a jelen eseményekkel...

 

A kiállítás egésze azonban nem félelmetes, sokkal inkább az életöröm, a remény, a bizakodás hatja át. Ennek megfelelően hovatovább szórakoztató, mégis tanulságos ez a tárlat, melyet augusztus 28-ig lehet megtekinteni.