Zenék a nagyvilágból – Cimbaliband: Szabadon – világzenéről szubjektíven 324/2.
Írta: Galgóczi Tamás | 2022. 04. 24.
Majd három éve írtam utoljára Cimbaliband lemezről, de a szünetért csak magamat okolhatom, mivel az együttes 2020-as megjelenésére nem jutott időm. Éppen ezért nagyon kíváncsi voltam, hogy ezúttal merre kalandozik a társulat, és vajon kit kérnek fel női énekesnek.
Nagy meglepetésemre erre ezúttal nem került sor, hölgyek helyett Unger Balázs énekel, időnként két társa segíti háttérvokállal. Ez persze önmagában még nem jelent semmit, legfeljebb szokatlannak mondható. Mert a lényeg továbbra is a zene, amelyben különféle népdalokat dolgoztak át saját elképzelés szerint. Ennek eredménye egy különleges, egyszerre autentikus és modernül megszólalású dalcsokor. Nekem első hallásra a Góbé második, Ez van! című lemeze jutott eszembe, mert azon voltak különféle stílusokban feldolgozott népdalok. Másodjára persze nyilvánvalóan itt egész más a koncepció, és elsősorban a jazz felé vitték el a zenét. A jazzra utal a nagyszámú improvizáció, főként a cimbalom és a hegedű lubickol – kíváncsi leszek, koncerteken mennyire fogják megtartani ezt a szellemiséget, és mennyire térnek el majd a stúdióverzióktól. Azt sajnálom még, hogy ezeket a számokat főként a különféle feldolgozásokból ismerem, így nem tudom, az improvizációknál mennyire vették figyelembe az eredetiket, a nevesebb előadók verzióit.
Nekem legjobban a „Vándor” és a „Pacsirtás” balkános íze, illetve az „Erre gyere!” zenei koktélja tetszik. Nagyon jó, hogy mind a lassúbb (Átokháza), mind a gyorsabb számokban (Katikata) keverik a régi és a modern játékstílust. Ez utóbbinál kifejezetten meggyőző a férfi ének, amiből adódik a kérdés, hogy vajon mennyire tudatosan válogatta össze Unger Balázs ezeket a dalokat, vagy csak a véletlennek köszönhető, hogy nincs szükség hozzájuk női hangra.
Hallgatóként úgy érzem, mostanra nagyon egymásra hangolódott az együttes, a zenészek gyakorlatilag bármit el tudnak játszani – gondolok itt például a „Mamikám” keltás kezdésére, vagy ahogyan a többiek kihasználják a két fő hangszer által szabadon hagyott réseket. Mint ahogyan teszi ezt Babos Lőrinc a „Katikata” villanásnyi dobszólójában. De ugyanilyen profin használják a tempó és stílusváltásokat, még izgalmasabbá téve a dalokat. Egyébként az sem igaz, hogy csak jazz szerepel a repertoárban, mert van itt egy kis reggae, és ahogyan az utolsó „Pince” című nótában Unger Balázs halandzsázik, az eléggé eltér a tőle megszokottól.
A legszebb az egészben, hogy miután véget ér a lemez, a hallgatóban ott marad a lenyomata, egyfajta látens életöröm, amit csak részben okoz a jól ismert dallamok utórezgése. Szerintem a Cimbaliband képes arra, hogy átadjon valamit abból a pozitív energiából, ahogyan ők látják, illetve megélik az életet. Már csak ezért az élményért érdemes meghallgatni a Szabadon című albumot.
Meghallgatásra ajánlott számok: Vándor, Katikata, Pince
2021-ben megjelent album (Fonó)
Weboldal: https://www.cimbaliband.hu/
A zenekar tagjai:
Unger Balázs - cimbalom, ének (zeneszerző)
Solymosi Máté - hegedű
Babos Lőrinc - dob, ütőhangszerek, vokál
Tóth Gergely - nagybőgő
Varga Kornél - gitár, vokál
A lemezen közreműködik:
Bede Péter - szaxofon
Agatics Krunoszláv Kico - harmonika
A lemezen elhangzó számok listája:
- Arass Rózsám 4’34”
- Pacsirtás 3’21
- Katonadolog 4’31”
- Akácfa 3’22”
- Vándor 3’29”
- Erre gyere! 3’58”
- Átokháza 4’00”
- Katikata 4’23”
- Mamikám 3’55”
- Őszi szél 2’49”
- Pince 3’42”