Főkép

Amikor olvastam a lemezről, előzetesen a Korpiklaani és Finntroll neve jutott eszembe, meg persze még számos, a metált folkkal keverő együttes, mint amilyen mondjuk a Dalriada. Abban persze bíztam, hogy a Bafe’s Factory égisze alatt olyan együttes bemutatkozó anyaga jelenik meg, amely inkább a folk felől érkezik, és a zenében az a vonal marad meghatározó – nos, ha vasalót nem is kaptam, ebben a sejtésemben nem kellett csalatkoznom.

 

Ellenben meglepetésként ért a muzsika teljesen instrumentális mivolta, ugyanis éneket vagy beszédet egyáltalán nem alkalmaznak (azt a pár csujogatást nem nevezem annak), ami elsőre talán fura lehet, viszont a negyven percnél picit hosszabb játékidő egy pillanatra sem válik unalmassá. A basszusgitár és a dob (ez a produkció rock/metál része) hozzák az időnként fémesedő ritmusokat, míg a többi hangszer a dallamokért felel. A fúvósok és a nyckelharpa tökéletesen alkalmas erre a feladatra, gond nélkül helyettesítik az éneket.

 

Persze ehhez szükség van a jól megválasztott programra, aminek az összeállításakor elsősorban a régi finn táncokra összpontosítottak. Ez a választás sem újszerű, gondolok itt az olyan őrült bandákra, mint például a szintén finn Eläkeläisetre és az általuk népszerűsített humppára. A Ritva Nero nem akar választani, ők egyaránt jól boldogulnak a polkával, a mazurkával és a maanitussal. Mindezek után gondolom nem meglepő, ha muzsikájukat „party metal folk music” címkével látják el, és úgy sejtem, a nyári fesztiválokon tisztes sikereket aratnak majd.

 

A zene első hallásra magával ragadó, táncra, mozgásra csábít. Aztán jön a felfedezés, hogy itt nem modern riffeket játszanak, hanem évszázados dallamokat használnak, régi hagyományok kapnak új ruhát, biztosítva számukra a hallhatatlanságot. Gondolom ez a kilenc dal elsősorban a finneknek jelent nagy élményt, akik jó eséllyel ismerik az eredetiket. Személyes kedvencem a „Dragon Quadrille”, ami ideális választás arra az esetre, amikor este tizenegykor a helyi lemezlovas be akarja indítani az őrjöngést a táncparketten. Hihetetlen energia árad belőle, és közben a dallammal sem spórolnak. A hangszerek egymásnak adják a stafétabotot, hogy aztán a refrénben közösen döngöljenek a földbe, miközben a ritmusszekció már-már fémesen hozza az alapokat.

 

Imádom a „Moshpit Mazurka” tempóváltásait, Patrik Fält dobolását, és persze a refrén fülbemászó dallamát. Nem lehet szó nélkül elmenni az albumindító „Trepatska Thrasher” thrashes dobolása mellett sem – mindkettő kimondottan pörgős, táncra, mozgásra ingerlő darab. Természetesen vannak nyugisabb pillanatok is a lemezen, hiszen a „Slayer of Schottische” nem a sebességre koncentrál, inkább kísérletező hangulata van.

 

Abban teljesen biztos vagyok, hogy a Ritva Nero valami újat, valami eredetit hozott lére, és az Immortal tradition album mind a világzenét, mind a fémesebb muzsikát kedvelőknek kellemes perceket okoz majd.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Dragon Quadrille, Moshpit Mazurka, Slayer of Schottische

2022-ben megjelent album (Bafe’s Factory)

Weboldal: https://www.ritvanero.fi/

 

 

A zenekar tagjai:

Sanna Salonen – szoprán szaxofon

Petri Prauda – duda

Emilia Lajunen – nyckelharpa

Jani Snellman – basszusgitár

Patrik Fält – dob

Hanna Ryynänen – saarijärvi Kantele

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Trepatska Thrasher (2:50)
  2. Slayer of Schottische (5:07)
  3. Moshpit Mazurka (4:35)
  4. Megapolka (4:16)
  5. Rahapolska Helsingistä (5:27)
  6. Kaks’askelvalssi (4:59)
  7. Dragon Quadrille (4:05)
  8. Rutvan polkka (4:11)
  9. Master of Maanitus (5:22)