Főkép

Májusban lesz 78 éves Susana Baca, aki volt kulturális miniszter, iskolai tanár, népzenekutató – és mindegyik pozícióban sokat tett a hazájáért. Számomra azonban sokkal izgalmasabb az életének azon része, amikor énekes-dalszerzőként, háromszoros latin Grammy-díjasként és persze számtalan album és fellépés révén szerzett hírnevet magának világszerte. Valaki azt írta a 2021-es korong kapcsán, hogy ez a zene olyan, mintha a Buena Vista Social Club dél-amerikai változatát hallanánk.

 

Ebben természetesen van igazság, de az album ennél jóval több érdekességet rejt, főként az énekesnő afrikai vérvonalának köszönhetően, ami egy kisebbségi kultúrát jelent Peruban, ahol a rabszolgaságra nem szívesen emlékeznek. Ezt kutatta évekig a férjével, gyűjtötték a dalokat, amiket aztán könyvekben összegyűjtve kiadtak (természetesen le is kottázták), majd egymás után jöttek az albumok – mindegyik ezt a zenei örökséget mutatja be, ápolja és őrzi. Ez gyakorlatilag három kultúra találkozását jelenti, afro-latin-amerikai elemekből áll össze valami jellegzetesen egyedivé.

 

Ezen a lemezen a latin hatást érzem a meghatározónak, minden más csak kiegészítésként van jelen, és persze más műfajok is felbukkannak. Legszebb példa erre a „Cambalache”, amiben a zongora jazzt, az ütőhangszerek Afrikát, minden más meg a latin feelinget teszi a közösbe. Nagyon fontos, hogy Susana Baca nem a múltból él, az ő zenéje nagyon is élő, kortárs, csak nyilvánvaló módon táplálkozik ebből a hagyományból. Nagyjából úgy kell ezt elképzelni, mint ahogyan a finnek viszonyulnak Karéliához, vagy mint amit nekünk jelent az erdélyi magyar népzene – egy olyan forrást, amiből nyugodtan meríthetünk, hogy aztán saját képünkre formáljuk.

 

Ráadásul ez egy dühös, vitatkozó és példamutató album, nem véletlenül lett a címe Palabras Urgentes (Sürgős igazságok). Az énekesnő egyszerre emeli fel a hangját a korrupció, a hazug politikusok, és úgy általában minden ellen, ami megkeseríti az emberek életét. Az elnyomott nőknek pedig példát mutat azzal, hogy olyan nőkről énekel, akik a perui történelemben fontos szerepet játszottak, vagy egyszerűen csak hősök voltak (Micaela Bastidas és Juana Azurduy). Erről így beszélt egy interjúban:

„Az album teljes repertoárja a tiltakozás és a remény szavait egyaránt hordozza. Olyan dolgokat mond, amelyekről szükséges és sürgős beszélni. Többek között azoknak az embereknek a tiltakozását fejezem ki, akik látták jogaik megsértését.”

 

Nekem a „Sorongo” című dal tetszik a legjobban, mert hatalmas energia árad belőle, és a ritmusszekció úgy lüktet, mintha egyenesen az afrikai dzsungelből érkeznének a mindent elsöprő kórus mellé, és persze minderre a koronát Susana Baca hangja és énekstílusa teszi fel, a fúvósszekció pedig még egy lapáttal rátesz minderre.

 

Különféle hangulatok találkoznak egymással a lemezen, a milonga (Milonga de mis amores) és a lemezindító „Le herida oscura” kifinomult tánczenéje régi korokat idéz, míg a másik végletet az a cappella kezdésű „Vestida de vida” képében tapasztaljuk meg. A kettő között pedig ott van mindaz, amit Susana Baca az ötvenéves pályafutása után fontosnak tart, vagy egyszerűen csak szeret. A változatosságra jó példa az a cappella indítású „Dämmerung”, ami aztán szép lassan átalakul egy melankolikus, zongorával kísért minimalista kompozícióvá, és meglepő módon rövidsége csak még jobban kiemeli ezt az érzést.

 

Igazi gyöngyszemnek tartom az albumot – fülbemászó melódiák, léleksimogató ének és fekete ritmusok gyűjteményének, és mint ilyen, méltó megkoronázása az életműnek.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Sorongo, Cambalache, Juana Azurduy

2021-ben megjelent album (Real World Records)

Weboldal: https://www.facebook.com/SusanaBacaOficial

 

 

A zenekar tagjai:

Susana Baca – ének

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Le herida oscura 03:19
  2. Negra del alma 03:37
  3. Color de rosa 03:34
  4. Milonga de mis amores 02:38
  5. Cariño 04:09
  6. Cambalache 03:42
  7. Sorongo 03:42
  8. Juana Azurduy 02:52
  9. Dämmerung 01:53
  10. Vestida de vida 04:40