Főkép

Újabb "WOMEX 21"-gyűjtés kerül terítékre a rovatban, aminek az érdekességét az adja, hogy ez egy fadoalbum. Igen, fado. Tudom, nagyon sokszor leírtam korábban, hogy nem kedvelem ezt a típusú portugál muzsikát, mert csak szomorú leszek tőle, de különösebben nem érint meg. Ezért indulás előtt bőszen fogadkoztam, hogy bármit elfogadok, amit Porto városában kapok, csak fadót nem. Ehhez képest, amikor a PG Booking standjánál nézelődtem, Nuno Barros rövid rábeszélés után nemcsak azt érte el, hogy belehallgassak a brazil származású, de jelenleg Portugáliában élő énekesnő zenéjébe, hanem önként megnéztem az idén, vagyis 2022-ben megjelenő új albumához készített klipet. Majd az előző, 2018-as CD-jével a kezemben távoztam.

 

A kulcs, amiért mégis beadtam a derekamat, az egyértelműen Maria Emília mosolya volt, és persze a zene, ami akkor és ott egyáltalán nem tűnt annyira melankolikusnak, mint amit alapban ehhez a műfajhoz társítok. Persze az első korongja, a 2018-as Casa De Fado (magyarul Fado-ház) egy picit másnak bizonyult, nincs benne annyi mosoly, de vitathatatlanul egy tehetséges és elhivatott fadista (így nevezik a fadoénekeseket) bemutatkozása.

 

Kihasználva a hangjában rejlő lehetőségeket, dalai különféle érzelmeket és hangulatokat közvetítenek. A keserédes dalok („Perfeito Pecado” vagy „Sou Um Fado Desta Idade”) mellett szerencsére felbukkannak azok a szerzemények, amelyekben nem a szívfájdalom a meghatározó. Az album nyitó tétele például már-már hetykén perlekedik a hallgatóval, és folyamatosan azt bizonygatja, minden bánat és szomorúság dacára fadóval az élet egészen szerethető lehet. Ehhez persze jó lenne érteni a szövegeket, mert teljesen biztos vagyok benne, hogy azok csak fokozzák a muzsika hatását – sajnos a bookletben csupán portugálul olvashatóak.

 

A címadó szerzeményen kívül nagyon tetszett az utolsó szám (Minha Paz), mert a hangszerelés és Maria Emília hangja tökéletesen megtestesíti azt a tömény melankóliát, amit alapban a fadóhoz társítok. A gitár mellett vonósok biztosítják a borongós hangulathoz a zenei alapot – főként ezek alkalmazása számít szokatlannak, de nagyon illenek ide. Legalább ennyire meglepő a zongora előtérbe helyezése az „Aconchego”-ban – ennél minimalistább már nem lehetne, cserébe semmi sem vonja el a figyelmet az énekhangról, ami itt inkább brazilosnak tűnik, mintsem hagyományos fado előadásmódnak. Az ilyen pillanatok miatt egyetértek azokkal, akik szerint énekstílusában érezhető a brazil lazaság, ami lehetőséget biztosít arra, hogy kiemelkedjen a fadisták közül, és létrehozzon egy csak rá jellemző előadásmódot, amiben a melankólia mellett jól elférnek a vidámabb pillanatok is. Igazából arra vagyok kíváncsi, hogy a 2022-es albumon merre veszi az irányt, és vajon még több brazil feelinget csempész-e a fadóba. Mert utólag belegondolva, pont ezen apró, finom változtatások miatt tudtam megszeretni a Casa De Fado albumot.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Casa De Fado, Minha Paz, Um dia Cheguei-me A Ti

2018-ban megjelent album (Valentim de Carvalho)

Weboldal: https://www.facebook.com/mariaemiliafado/

 

 

A zenekar tagjai:

Maria Emília – ének

José Manuel Neto – gitár

Carlos Manuel Proenca – hegedű

Daniel Pinto – akusztikus basszusgitár

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Casa De Fado
  2. Queira Deus
  3. Um dia Cheguei-me A Ti
  4. Sem Razão
  5. Perfeito Pecado
  6. É Mentira
  7. Muito Embora O Querer Bem
  8. Se Não Gostasse De Ti
  9. Agora
  10. Sou Um Fado Desta Idade
  11. Lisboa Bonita
  12. Foi Deus Que Quis Assim
  13. Aconchego
  14. Minha Paz