Főkép

Nagyjából húsz évvel ezelőtt voltam egy könyvbemutatón (A klezmer zene és eredete), ahol a zsidó zenéről folyt a beszélgetés. A könyv tartalma különösebben nem ragadt meg bennem, de volt benne pár olyan megállapítás, amire rácsodálkoztam, mert azt ugyan tudtam, hogy elsősorban esküvőkön játszottak ilyen zenekarok, azt azonban, hogy nemcsak tánczenét kell érteni a klezmer alatt, hanem bizony ide tartoznak elégikusabb, illetve szomorúbb szerzemények is – arról addig fogalmam sem volt.

 

Ez a lemez a kanadai Kleztory együttes húszéves évfordulójára jelent meg, és saját szerzeményeken kívül tradicionális dalokat tartalmaz, ezért nyugodtan felfoghatjuk egyfajta összegzésnek, best of válogatásnak, ami bemutatja, miként képzeli el ez az öt muzsikus a klezmert. Első hallásra azt mondom, kellőképpen rugalmasan, mert nem múzeumból előásott, a régi felvételeket szolgaian előadó társulatként mutatkoznak be, hanem azokat tisztelettel kezelve, de mégis szabadon újraértelmezve helyezik el a repertoárjukban.

 

Ha jól értem, akkor minden számot újra felvettek, egy vonósnégyes és két jazzmuzsikus közreműködésével. Főként ez utóbbi elem, a jazz érvényesül jobban, nagyon sok számhoz teszi hozzá a szükséges pluszt, amitől azok tényleg emlékezetessé, illetve különlegessé válnak. Gondolok itt például a klasszikus cigánynóta, az „Ajde Jano” jazzes betéteire. Persze ezen kívül jól érvényesül a tagok eltérő zenei háttere is, hiszen van, aki klasszikus képzést kapott, aztán van blues, jazz, meg talán egy kevés country is a háttérben, abban viszont teljesen biztos vagyok, hogy tökéletesen elsajátították a klezmer formanyelvét – tempóváltások, improvizációk, ritmusvariációk egyaránt részét képezik az eszköztáruknak.

 

Nekem legjobban a vidám, táncolható számok tetszettek (Oy Tate s’iz Gut), élveztem a belőlük áradó energiát, az élet igenlését, no és persze az improvizációkat. A csúcspontok közé tartozik az „Ajde Jano”, a maga szomorkás dallamával, amit csak részben ellensúlyoz a zongorabetét. A virtuozitást pedig az olyan darabok képviselik, mint mondjuk az „Andy’s Ride”, amiben Airat Ichmouratov és Elvira Misbakhova villant nagyot.

 

Azt nem tudom, mikor jár felénk legközelebb a Kleztory, de ha ez bekövetkezik, akkor muszáj lesz megnézni őket – feltéve, ha valaki hozzám hasonlóan kíváncsi arra, merre fejlődhet napjaink klezmer muzsikája.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Ajde Jano, Oy Tate s’iz Gut, Die Goldene Chasene

2020-ban megjelent album (Chandos)

Weboldal: https://kleztory.com/

 

 

A zenekar tagjai:

Airat Ichmouratov – klarinét, basszus klarinét, duclar

Elvira Misbakhova – hegedű és brácsa

Dany Nicolas – gitár

Melanie Bergeron – harmonika

Mark Peetsma – nagybőgő

 

Közreműködők:

David Ryshpan – zongora

Bertil Schulrabe – dob és ütőhangszerek

Veronika Cherniak – hegedű

Anastasia Virlan – hegedű

Cynthia Blanchon

Jean-Christophe Lizotte – cselló

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Kleztory’s Freylekh [2:07]
  2. Im Eshkachech Yerushalayim (If I forget You, Jerusalem) [3:46]
  3. Liteul Biteul [5:26]
  4. Moldavian Hora [5:02]
  5. Oy Tate s’iz Gut (Oh Father, it’s good) [7:35]
  6. Ajde Jano (C’mon Jana) [2:33]
  7. Andy’s Ride [2:33]
  8. Soulmate [4:37]
  9. Violin Doïna in C [8:14]
  10. Die Goldene Chasene (The Golden Wedding) [2.41]