Főkép

Újabb lemez, ami a 2021-es WOMEX-en került a kezembe, és újabb előadó, akiről korábban semmit sem hallottam. A zene nemes egyszerűséggel flamenco, az andalúz cigányok muzsikája, ami mára a spanyol identitás részévé vált. Ezen a téren bevallom, bőven van mit bepótolnom, mert utoljára a múlt században voltam Paco de Lucia koncerten, és ezen kívül a Gipsy Kings (az ő hatásukat vélem felfedezni a „Agua dorada” számban) korai lemezeire emlékszem még – de azóta a flamenco és én valahogy elkerültük egymást.

 

A Franciaországban született, de felmenői révén andalúz gyökerekkel rendelkező Juan Carmona pályafutása során gyakorlatilag minden fontosabb díjat megnyert, amit ebben a stílusban kiosztanak. Nem véletlenül nevezik a modern flamenco királyának – és a most bemutatott lemez alapján a hangsúlyt a modernre helyezem. Azt eddig is tudtam, hogy különféle flamenco műfajok léteznek, viszont érzésem szerint ez a korong túllép a hagyományos kereteken. A koncepció a 9. században élt Abu l-Hasan 'Ali Ibn Nafi', vagy ismertebb nevén Ziryab utazását követi, aki énekes, úd játékos, költő, zeneszerző és még sok más egyéb volt (többek között neki tulajdonítják az arab-andalúz zene létrejöttét), és élete során Irakból, Észak-Afrikán keresztül eljutott Andalúziába.

 

Juan Carmona korábbi lemezeit nem ismerem, de a mostani, sorrendben tizenkettedik úgy vélem, kiemelkedő darabja az életműnek. Kezdve a közreműködésre felkért muzsikusok névsorával (akik Ziryab utazása közben felkeresett országokat képviselik), folytatva 6743 kilométeres utazás legizgalmasabb állomásaival, illetve a karavánszerájok, a fogadók és egyéb helyszínek eltérő hangulataival, amit Carmona hihetetlen gitárjátéka koronáz meg. Bámulatos, milyen sokféleképpen tudja megszólaltatni a hangszerét, hol vezetőként, hol kísérőként van jelen, máskor a táncosokat szolgálja ki – és minden esetben jól illeszkedik az idegen kultúrákhoz. Gyertyafény mellett hallgatva a lemezt, simán odaképzeltem magam az esti tábortűz mellé, ahol messziről jött zenészek szórakoztatják magukat és az összegyűlteket távoli tájak dalaival.

 

Nekem legjobban a „De Bagdad a Córdoba” című szám tetszett, mert ebben arab dallamok és más zenei elemek üdvözlik a hallgatót, és csak helyenként ismerhető fel benne a flamenco, mit több, időnként egészen kísérleti jellege van. Muszáj megdicsérnem az algériai Kawthar Mezitivel rögzített dalt (Llora el viento), mert az ének annyira eltér attól, mint amit a flamencoban eddig hallottam, miközben azért ott van benne a hagyományos andalúz gitárjáték. A különlegességek közé tartozik az „Agua dorada” Ibrahim Maalouf finoman adagolt trombitájával – bár tény, az album mindegyik dala különleges.

 

Ez a zene tökéletesen illene mondjuk a MüPa kisebbik termébe, ahol elég közel lennénk a zenészekhez, és persze a velük érkező táncosokhoz – egy biztos, szívesen megnézném, miként hatnak élőben ezek a dalok, és persze ha már ott vagyok, akkor pár korábbi szerzeményt is meghallgatnék.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: De Bagdad a Córdoba, Llave de tu corazón,

2021-ben megjelent album (Nomades Kultur)

Weboldal: https://www.facebook.com/juancarmonaofficiel/

 

 

A zenekar tagjai:

Juan Carmona – gitár

 

Közreműködők:

El Pele, Duquende, Dorantes, Domingo Patricio, Youba Adjrad, Ibrahim Maalouf, Wissam Joubran, Bijin Che, Pitit Moh, Kawthar Meziti, Nasser Shamma

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Llave de tu corazón - El Pele
  2. Mundo ideal - Youba Adjrad
  3. Agua dorada - Duquende, Ibrahim Maalouf
  4. Exilio - Duquende, Wissam Joubran
  5. Salam - Dorantes
  6. De Bagdad a Córdoba - El Pele, Bijin Che
  7. Caravansérail - Duquende, Pitit Moh
  8. Llora el viento - Kawthar Meziti
  9. En el rincón de mi alma - Domingo Patricio, Pitit Moh
  10. 6.743 - Nasser Shamma
  11. Llave de tu corazón