Főkép

Nehéz megszólalni Yrsa Sigurðardóttir új regénye kapcsán, mert már elhittem, hogy újra egy misztikus-természetfelettibe hajló történettel lesz dolgom, és aztán kegyetlenül arcon csapott az utolsó pár oldal. Már a borító is sugallja ezt a nyugtalanító, nem hétköznapi miliőt, amelyet végig sikeresen fent is tud tartani a szerző, és ezt a feszült hangulatot a lezárás sem oldja fel maradéktalanul. Hátborzongató, megmagyarázhatatlan összefüggések és adathalmazok között lavírozva áll össze lépésről lépésre a kép, ahol minden mellékesnek tűnő félmondatnak súlyos szerepe van.

 

Egy baráti horgászat során Dísa és a lánya egy évek óta az óceán fenekén lévő babára bukkan, amelyet hazavisznek, hogy megkeressék a korábbi tulajdonosát. Még aznap este meghal a nő, és a baba is eltűnik. Az esetet balesetként zárják le, hiába tiltakozik a kislánya, Rósa. Közben egy kiránduló pár, Abby és Lenny különös izlandi túrájának is részesei lehetünk, bár itt még csak sejtjük a tragédiát, jó időre homályba vész ez a szál. Közben az egyik gyermekotthonban szexuális visszaélés gyanúja merül fel, így Huldar és Freyja ismét együtt dolgozhatnak. A tanúk kihallgatása nagyon lassan halad, ráadásul nem a várt eredménnyel.

 

És ha még nem lenne elég ez az ügy, a rendőrség a tenger fenekén két lábszárra bukkan, de itt sem haladnak nyomok hiányában, még a két áldozat személyazonosságát sem tudják meghatározni. Miközben azt sem tudják, melyik ügyet vegyék előre, és mit lépjenek, újabb ügyet kapnak: egy hajléktalant meggyilkoltak. Látszólag semmi összefüggés sincs az ügyek között, de aztán rendre egy név merül fel a nyomozások során, Rósának és a babának valahogy mindenhez köze van. Miközben próbálják a kirakós darabkáit összeilleszteni, keresik a lányt is, mielőtt túl késő lenne...

 

Yrsa Sigurðardóttir bátran bevállalta, hogy kulcsembereket iktasson ki a hatás kedvéért. Merész húzás volt, de bejött. Nála tényleg senki sincs biztonságban, és nem dőlhetünk hátra nyugodtan egy eseménytelennek tűnő fejezet után sem. Nagyon lassan és vontatottan bontakozik ki a cselekmény, amelyről sokáig azt sem lehet eldönteni, most ez egy misztikus thriller lesz vagy csak egy „laza” krimi. Jót tesz ez a lebegtetés, bizonytalanság, kiszolgáltatottság olvasás közben. A szerző mesterien gubancolja össze a látszólag nem is egy gombolyagban lévő szálakat, hogy aztán lépésenként mutassa meg a kibogozásukat. Amiről azt gondoltuk, nem is érdekes információ, annak lesz később a legnagyobb szerepe a megoldás során. És megint sokféle témát hoz fel: molesztálást, drogügyleteket, balesetet, de ezek a mozaikdarabkák végül kiadják a teljes egészet. Egy olyan megoldást, ami váratlan és meglepő.

 

Jó hír a Freyja és Huldar szerelmének szurkolóknak, miután az írónő több köteten át csűrte-csavarta a dolgot, végre történik némi előrelépés az ügyben, és a sok kegyetlen akta között egy kis romantikával oldotta a feszültséget. Marad néhány megválaszolatlan kérdés a kötet végére, többek között Erla további sorsa és a két főszereplő közös jövője is érdekes lehet, emiatt különösen várom a sorozat folytatását. A skandináv-vonal kedvelőinek szívből ajánlom ezt a történetet, nem fognak csalódni Yrsa Sigurðardóttirban.