Főkép

Ez a legszebb emberiség elleni vádirat, amit valaha olvastam.

 

Lassan már a csapból is a klímaváltozás folyik. A világ mégis, mintha mi sem történne, rohan a szakadék felé. Pedig pontosan tudjuk, hogy baj van, és már az is körvonalazódott, hogy mit kéne tenni a katasztrófa elkerülése érdekében, mintha mégse fognánk fel, hogy mi forog kockán. Miért lehet ez? Miért dugják homokba olyan sokan a fejüket? Mit jelent valójában a klímaváltozás?

 

Többek közt ezekre a kérdésekre keresi a választ Magnason legújabb könyvében, mely az Időről és vízről címet kapta. A szerzőnek magyarul több regénye is megjelent: A kékbolygó gyermekei című meseregénye gyerekek és felnőttek számára egyaránt fogyasztható módon boncolgatja az egyéni és kollektív felelősség kérdését; Időláda című ifjúsági regénye az emberek időhöz való viszonyáról és a szülő-gyerek kapcsolatokról szól; LoveStar című sci-fi regénye pedig egy meglehetősen groteszk jövőbe vezeti az olvasókat, ahol az emberek idegrendszere bérelhető reklámfelület, és a legmenőbb temetések nem a földön, hanem az égben zajlanak. Bár a négy hazánkban megjelent könyv látszólag nagyon különböző dolgokról szól, valójában mindegyik középpontjában ugyanaz a kérdéskör található: a felelősség és annak vállalása... vagy éppen a tologatása.

 

Az Időről és vízről a korábban megjelent kötetekkel ellentétben nem egy fiktív világban játszódó regény, hanem nagyon is a mi világunkról szól. A mi tavainkról, tengereinkről, gleccsereinkről, a mi időjárásunkról... A mi életünkről. Meg a gyerekeink, unokáink életéről. Az élet alapjáról, a vízről. És persze az időről.

 

Egy kicsit ismeretterjesztő, egy kicsit családtörténet, egy kicsit szépirodalom. Magnason saját bevallása szerint ezzel a könyvvel hidat szeretne verni a médiából érkező rémisztő hírek és a mindennapi életünk közé; bárki által érthető szavakká lefordítani a kutatók jelentéseiben szereplő számokat. A különböző történetmesélési technikákat egyre szélesebb körben, egyre több témában használják – miért ne lehetne bevetni a klímaváltozás elleni küzdelemben is ezeket?

 

Magnason szeretné közelebb hozni az emberekhez, hogy mit is jelent a mindennapokban a növekvő átlaghőmérséklet, a tengerek savasodása és az egyre gyorsabban iparosodó világ. Ehhez – szerintem – a legjobb módszert választotta: a saját családja történetén keresztül mutatja be a változásokat. Mesél a nagyszülei tapasztalatairól, megosztja a sajátjait, és megpróbál némi betekintést nyújtani abba, hogy mi vár majd a gyerekeire a jövőben. Izlandiként valószínűleg még jobban működik a koncepció, hiszen Magyarországon sem a gleccserekkel, sem a tengerrel kapcsolatban nincs sok mindennapi tapasztalatunk. De nem kell pusztán a képzeletünkre hagyatkoznunk nekünk sem: a képeknek köszönhetően saját szemünkkel láthatjuk a gleccserkutató nagyszülőket és a krokodilok megmentéséért fáradozó unokatestvért. Aki nem járt még a Himalája csúcsai között, nem tudja elképzelni a végtelen teret, a fenséges hegyeket és az örökkévalóság érzését – de érteni talán az is érti, hogy a világ egyik legnagyobb folyóját tápláló gleccserek olvadása szó szerint több milliárd ember életére van hatással.

 

Értjük, persze, értjük, de mi közünk hozzá? Kérdezi ilyenkor az ember. Mi közünk a világ másik oldalán történő dolgokhoz? Az ő problémájuk, oldják meg maguk. Azonban a mai globalizált világban, ahol minden mindennel összefügg, ez nem ilyen egyszerű. A Covid-19 járvány kitörését következően terjedt egy mém, ami a pillangóhatást magyarázza a következőképpen: Vuhanban valaki megevett egy denevérpörköltet, és most a kistarcsai boltban elfogyott a vécépapír. A mai világban, amikor nemcsak a tárgyak utaznak folyamatosan a világ egyik végéből a másikba, hanem emberek tömegei is ezt teszik minden nap – igenis hatással van ránk az, ami a Föld túloldalán történik. Ahogy fordítva is. Ráadásul a klímaváltozás hatásai nemcsak a Himalájában érvényesülnek, hanem Európában is: elég csak az egyre forróbb és aszályosabb nyarakra, vagy az egyre melegebb és latyakosabb telekre gondolni.

 

Magnason írása egyszerre vádirat és felhívás, figyelmeztetés és segítségkérés. Remélem, hogy lesznek, akik meghallják. És remélem, hogy egyre többen fogják feltenni maguknak a kérdést, amit Magnason is feltesz az olvasóknak:

 

A föld vajon kihasználatlan nyersanyag, végtelen szentség vagy az érintetlen természeti területet a természet gazdasági és társadalmi értékét bemutató táblázatokká és görbékké kell csökevényesíteni a környezeti hatásvizsgálat 4b. mellékletében?