Főkép

Újabb WOMEX rácsodálkozásról lesz szó a rovatban, ami ugyan nem tekinthető friss anyagnak, hiszen a francia Buda Musique 2019-ben jelentette meg, de ha jól értem az együttes honlapján megtekinthető lemezlistát, akkor ez gyakorlatilag egy 2005-ös kiadvány újbóli megjelenése. Ez persze önmagában nem jelent semmit, hiszen vannak zenék, amelyeken nem fog az idő, és ugyanúgy hatnak, mint az első kiadáskor. Sajnálatos módon az album címe, amit magyarul száműzetésnek fordítok, még mindig aktuális, és ha egy picit kibővített értelemben használom, akkor manapság még aktuálisabb, mint korábban, hiszen napjaink népvándorlásainak okaként a változó természeti körülményeket, és a társadalmi, politikai viszonyokat nevezem meg.

 

Ennek megfelelően az Εξορία albumot sosem fogják a péntek esti házibulik kihagyhatatlan kellékei közé nevezni, sokkal inkább egyfajta tematikus összefoglalása a Földközi-tenger keleti medencéje körül élő népek muzsikáinak. Bár ez így nem teljesen igaz, mivel ezek csak kiindulási pontokként vannak jelen, amit aztán Kyriakos Kalaitzidis és az őt kísérő En Chordais együttes a maga képére formál. Elsőre nem a zene, hanem a hangulat fogott meg, mintha a száműzetéshez kapcsolódó különféle érzelmeket jelenítenék meg a hangok.

 

Mondjuk nem mindent tudtam elsőre ebbe a koncepcióba beilleszteni, mert például az „Oriental waltz” keringője nekem valahogy nem illeszkedik ehhez az elképzeléshez. Ráadásul sokkal kevésbé „keleties”, mint a rögtön utána következő „Zeïmbekiko of exile”. Oké, értem én, hogy a szülőföld elhagyása nem csak szomorúságot eredményez, személy szerint mégis inkább azzal az állítással egyetértek egyet, miszerint ez egyaránt megviseli a testet és a lelket. Fura módon a lakóhelyváltás miatti veszteség érzete főként az instrumentális számokban van jobban jelen (Earthen strains).

 

Többszöri meghallgatás után kiderült számomra, hogy Kyriakos Kalaitzidis elsősorban a görög hagyományokhoz nyúlt, és csak ezt követően vette elő a szomszédok muzsikáját. Aztán van egy olyan sejtésem – bár booklet hiányában ezt nem tudom megerősíteni –, miszerint az album zenéje a száműzetést, az elválás, a remény, a veszteség és a várakozás érzésével kapcsolja össze, így simán megfér egymás mellett, a tangó és a bánatos úd, vagy egyszerűen a tánc. Időnként úgy éreztem, mintha egy általam nem látott film zenéje szólna a lejátszóban, ami szerelemről, emlékezésről, örömről, szenvedésről, útnak indulásról – egyszóval az életről, az emberekről szól. Egy biztos, egyedi hangulata van az albumnak, kivált a kétrészes „Misty weather” fogott meg.

 

Ezt a produkciót szívesen megnézném élőben, és élvezném a változatos kompozíciókat, a sokféle hangszerelést, no meg az énekesek eltérő előadásmódját (főként Sofia Papazogloura vagyok kíváncsi). Végezetül, de nem utolsó sorban Kyriakos Kalaitzidis úd játékát, mert a lemezen hallottak alapján nem csak zenét komponálni, hanem előadni is nagyon tud.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Earthen strains, Exile, Desolate sound, Misty weather 1-2

2019-ben megjelent album (Buda Musique)

Weboldal: https://www.facebook.com/kyriakos.kalaitzidis.3

 

 

A zenekar tagjai:

Kyriakos Kalaitzidis – úd, ének

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Exile - Exil
  2. Entreaty - Supplication
  3. Oriental waltz - Valse orientale
  4. Zeïmbekiko of exile - Zembekiko de l'exil
  5. Earthen strains - Voix de la poussière de terre
  6. Clear rain - Pluie transparente
  7. Desolate sound - Son solitare
  8. Misty weather - Temps de brouillard [Part 1]
  9. Misty weather - Temps de brouillard [Part 2]
  10. The song of the swallow - Voix de l'hirondelle
  11. Hidden views - Faces cachées
  12. Separation - Séparation
  13. The return - Le retour
  14. The tango of fire - Le tango du feu
  15. Oud: Rast taqsim
  16. 16 New York syrto - Le syrto de New York