Főkép

Egy szóló album nagybőgőn olyan, mint egy szerelmes levél: személyes, intim és telis-tele van impulzív dinamikával. Elsőre talán azt gondolhatnánk, hogy úgy hiányzik a többi hangszer, mint a szerzőnek a szeretett másik, de Marc Johnson a zene mindhárom alapvető aspektusát, ritmust, harmóniát és dallamokat képes együtt 'overdub'-bal vagy anélkül megalkotni saját hangszerén, a maga komplexitásaiban. És mindeközben szeretni – a „Love Theme from Spartacus” kompozíció feldolgozása (szemben azzal a könnyedséggel ahogyan Bill Evans triójával játszották) egyszerre megindító, fenséges és harmonikus, mint ahogyan ez az album egészéről is kijelenthető. 

 

Johnsonnak ez az első szóló korongja, amellyel az ECM egy eminens és szűk képzeletbeli katalógusába is bekerül, ahol olyan nagy bőgősök találhatók, mint Larry Grenadier, Björn Meyer, Gary Peacock, Dave Holland, Miroslav Vitous és Eberhard Weber saját szóló munkáikkal. Johnson ebben a válogatott társaságban kiemelkedőt nyújt egészen csodálatra méltó munkájával.

 

A jól ismert „Freedom Jazz Dance” egy élénk struktúrát épít fel, fokozatosan, a kezdő pulzusra szakaszosan következő dallamrészletekkel, amelyek az expozíciót követően egyre szabadabban variálódnak. Miles Davis „Nardis” kompozícióját szinte képtelenség Wayne Shorter szaxofonhangja nélkül hallgatni, Johnsonnak mégis sikerül teljesen eltávolodnia az improvizáció során, hogy azt követően már egymaga térjen vissza. A „Samurai Fly” saját szerzeménye pedig, kihasználva a stúdióban rejlő lehetőségeket, valamint a vonóval vagy anélkül játszott hangszer kontrasztjának dinamikáját, az erős keleti motívumaival is szinte táncra perdít és amolyan tudatos ellenpontként szolgál a későbbi, csupasz és melankolikus „Yin and Yang”-nak.

 

Az izgalom és izgatottság is előtérbe kerül, de sohasem a jó ízlés és az invenció rovására, ahogyan az „And Strike Every Tuneful String” ősi, mégis mélyen ritmikus érzettel bíró Johnson-kompozíción hallható. A darabot az 1960-as évek végén felvett, burundi zenészekről készült terepfelvétel ihlette, és különösen ezek közül néhány, amelyeken egy 'inanga' nevű tradicionális hangszer jelenik meg. Az 'inanga' voltaképpen egy üreges farönk, amire ökörinak vannak felfűzve; a húrokat különféle ritmikus mintázatokat hozva pengetik, amelyek most ehhez a darabhoz szolgáltak előképül. Ebben a rendkívüli improvizációba Johnson röviden a „Prayer Beads” című szerzeményét is bedolgozza a Bass Desires második albumáról, a Second Sight-ról.

 

Az Overpass eredetisége nem egyszerűen Johnson roppant dinamikus és melodikus játékából, hanem abból a minőségből fakad, ahogyan egyéni hangját és stílusát a hangszerben szinte elképzelhetetlenül benne rejlő színekkel temperálja, ezáltal még magasabbra emelve a műfaj szenderjét. Minden jegyében elbűvölő, sokszoros újraolvasást igénylő episztola.

 

Előadó:

 

Marc Johnson – bőgő

 

Elhangzó szerzemények:

 

1) Freedom Jazz Dance

2) Nardis

3) Samurai Fly

4) Love Theme From Spartacus

5) Life Of Pai

6) And Strike Each Tuneful String

7) Yin And Yang

8) Whorled Whirled World