Főkép

Felvirradt a 2021-es WOMEX utolsó napja, és a standok helyett az a párszáz womexes, aki még Portóban tartózkodott, a Teatro Rivoli harmadik emeletén gyülekezett, hogy közös reggeli keretében folytassa a beszélgetést, az ismerekedést üzletfeleivel, ismerőseivel, idegenekkel. Nekem meglepetést okozott a különféle hallal töltött sült tészták feltálalása, ilyesmihez korábban még nem volt szerencsém.

 

Aztán apránként mindenki elfoglalta a helyét a nézőtéren, és kezdetét vette a záró ceremónia. A két műsorvezető üdvözölt bennünket, majd Gaurav Naurala (Piranha Arts) mondott pár számadatot. Szerinte több mint 2600 ember vett részt valamilyen formában az ötnapos rendezvényen (köztük 290 zenész) – úgy tűnik a COVID, a vörös zónák és egyebek dacára a többség már tényleg szeretne visszatérni a normális élethez, aminek szerves részét képezi az élő zene.

 

Utána kiosztották a díjakat, elsőként az elmúlt 12 hónap legjobb kiadóinak listáját jelentették be hivatalosan. Ezt korábban már többször megosztottam, szóval most csak a rend kedvéért másolom ide:

Glitterbeat (Germany)

ARC Music (UK)

Buda Musique (France)

Nø Førmat! (France)

Ajabu! (Sweden)

Kirkelig Kulturverksted (Norway)

Nordic Notes / CPL Music (Germany)

World Music Network / Riverboat (UK)

World Circuit (UK)

Karrot Kommando (Poland)

Analog Africa (Germany)

Fono Records (Hungary)

Crammed Discs (Belgium)

Galileo MC (Spain/Germany)

Segell Microscopi (Spain)

Les Disques Bongo Joe (Switzerland)

Ponderosa Music & Art (Italy)

Indies Scope (Czech Republic)

Kasba Music (Spain)

Otá Records (USA)

 

 

Ez után került sor a WOMEX Professional Excellence Award 2021 átadására, melyet a Global Music Match vehetett át. A szervezet nevében Lisa Whytock beszélt a kezdeményezésről, ami kényszerűségből, a járvány miatti bezártságra válaszul jött létre. Honlapjukon ez olvasható rövid összefoglalásként:

„Az alapító partnerek, a Sounds Australia, a Showcase Scotland Expo és az East Coast Music Association (ECMA), valamint a világ minden tájáról érkező exportszervezetek és showcase-események együttműködésével létrejött Global Music Match egy visszatérő kezdeményezés, amely a COVID 19 járvány kihívást jelentő paraméterei között a helyi művészek nemzetközi zenei piacokon való további ismertségének növelése érdekében jött létre.

A program egyedülálló válasz a zeneiparra rótt korlátozásokra, amely az egyetlen rendelkezésre álló platformot - a közösségi médiát és az egyenrangú együttműködéseket - használja ki a hálózatok és az exportképes művészek nemzetközi ismertségének növelésére.”

 

Aztán jött a szokásos WOMEX Artist Award, amelyet idén a kurd énekesnő, Aynur kapott meg (korábban nem tudtam róla semmit). A díjjal kapcsolatosan ezt olvastam a honlapon:

„Aynur Doğan a kurd és alevi kultúra megőrzése és megújítása iránti hosszú távú elkötelezettségéért, a politikai nyomással szembeni legmagasabb művészi integritás megőrzéséért, és azért, hogy ezzel példát mutat mindazoknak, akik az elhallgattatók ellen énekelnek, nagyon méltó a WOMEX 21 művészeti díjra.”

 

 

Ez után következett Aynur klubkoncerteket idéző koncertje, tele szenvedéllyel, érzelmekkel, és ami számomra meglepő módon nem csak az énekesnőről szólt, hanem az őt kísérő muzsikusokról, akik közül többen szólóban improvizálhattak – de éppen ezektől az apró momentumoktól lett annyira magával ragadó a zene. A szövegből persze nem értettem semmit, és ezúttal arra sem tettem kísérletet, hogy kitaláljam, miről szólnak a dalok, csak hagytam, hogy sodorjon, hogy egyfajta transzszerű állapotba kerüljek tőle.

 

A sorrendre már nem emlékszem, de valamikor menet közben bejelentették, hogy a következő évben Liszabon ad otthont a WOMEX-nek. Ezen már a nyitónapon is elcsodálkoztam, mert emlékeim szerint eddig nem volt rá példa, hogy két egymást követő évben ugyanabba az országban kell utazni. Na mindegy, a lényeg, hogy jövőre is ide jövünk.

 

Ezzel véget ért a hivatalos program, de számunkra nem ez volt a WOMEX utolsó eseménye, mert meghívtak bennünket a nem hivatalos afterpartyra, aminek egy félig-meddig külvárosban lévő helyi klub, a HOT FIVE jazz&blues club adott otthont. Ugyan némileg rommá áztunk, mire odaértünk, de a házigazdák (MediaEvent Kft./Babel Sound) szívélyes fogadása feledtette a kényelmetlenségeket (a pálinkájuk istenien finom). A nagyon hangulatos klub apránként megtelt a lassan érkező womexesekkel, és hamarosan kezdetét vette a jammelés – ami aztán órákon át folytatódott. Mi nagyjából öt órával később távoztunk, és akkor még javában tartott az örömzenélés.

 

Biztos túlzásnak tűnik, de volt abban valami mámorosan felszabadító érzés, amikor a világ minden részéről érkező zenészek (egy pillanatban például spanyol-uruguay-mexikó-chile-magyar formáció játszott) egymásra figyelve, egyenrangú félként muzsikálnak. Hallgatni, miként reflektálnak egymásra, mennyire rövid idő alatt hangolódnak a vezérmotívumra, hogyan kapják el a feelinget. Ráadásul egy-két kivételtől eltekintve mindenki profi zenész, ami azért alaposan megdobta a színvonalat. Szerencsére nemcsak jazz szerepelt a repertoáron, hanem folk és world darabokat is játszottak, bár tulajdonképpen mindegy volt, mi szól, annyira jónak bizonyult minden alkalmi formáció.

 

A hölgyek közül Anna Tréa éneke és szólógitározása, valamint Cassandre Balosso-Bardin (furulya és duda) játéka maradt meg bennem, de természetesen a férfiak között is rengeteg kiváló muzsikust láttunk/hallottunk (csak egy idő után feladtam, hogy mindenkinek megjegyezzem a nevét) – nekem főként a brazil blokk tetszett. Ez igazán méltó, emlékezetes lezárása volt a 2021-es WOMEXnek – köszönet érte.