Főkép

Neil Gaiman 2017-ben állt elő az Északi mitológia című novellafüzérével, amit, akármilyen remekül dolgozta is fel a viking mítoszokat, végül is a neve adott el. Ugyanakkor vajon hányan vennének kezükbe egy általában vett mítoszgyűjteményt, ha nem ekkora név van mögötte? Persze, a Marvel filmek kapcsán a legtöbb tizenéves is ismeri Thor és Odin nevét, miegyebeket, de azért csak jó, hogy magukat a mítoszokat is elolvashatják…

 

Persze Gaiman még erre a félig-meddig „alibizésre” is rá tud tenni egy lapáttal (ahelyett, hogy megint írna valamit, ami egy lapon emlegethető a Sandmannel vagy az Amerikai istenekkel), így aztán képregény is lett az Északi mitológiából, és természetesen ez is szuper, szeretnivaló, szórakoztató és tartalmas, ahogy kb. minden, amihez ez az ember a nevét adja. Jelen gyűjteményes kiadás az első a sorban, reméljük, megérjük a többit is.

 

Neil jobbára olyan rajzolókkal dolgozott rajta, akikkel korábban is alkottak közösen. Így minden egyes fejezet ill. történet képi világa eltér némileg a többitől, ami roppant izgalmassá teszi a kötetet. Gaiman legfőbb vikingező társa, P. Craig Russell többet is illusztrált a Sandman-sorozat legkülönlegesebb részei közül, s itt is gyönyörű rajzai vannak. A festett(nek ható?) háttereket hozó Freya szokatlan esküvője c. fejezetet az a Jill Thompson alkotta meg, aki a Sandmanen és a Black Orchidon is dolgozott, a Mímir feje és Odin szeme címűt pedig az ezer közül is felismerhető stílusú Mike Mignola rajzolta – pont úgy, ahogy a Hellboy-t szokta. Nem kevésbé sajátos a spanyol David Rubín által illusztrált Loki gyermekei – de az összes többi is remek.

 

Különösen jó ezeket a zord skandináv létükre is rendkívül színes történeteket ilyen fantasztikus környezetben látni, olvasni. Persze az északi mítoszok szereplőinek sajátos észjárását még így sem könnyű követni, de az világos, hogy a viking istenek között akadtak még talán a görög-római panteon tagjainál is nagyobb kavarógépek. Ahogy az sem kérdéses, hogy a nyugati/európai/fehér civilizációra ill. kultúrára hasonlóan óriási hatással volt az északi mitológia, mint a görög-római ill. a zsidó-keresztény kultúrkör. Ilyen szemmel is érdemes nézegetni és olvasni ezt a kötetet, mely persze a jelentésrétegek és szimbólumok alapos vizsgálata nélkül is lebilincselő és szórakoztató.