Zenék a nagyvilágból – Samba Touré: Bingai – világzenéről szubjektíven 291/2.
Írta: Galgóczi Tamás | 2021. 09. 05.
Az utóbbi hónapokban hallgattam pár új szaharai albumot, de valahogy egyik sem érintett meg annyira, hogy leüljek és megírjam a véleményemet. Aztán jött a veterán Samba Touré, a maga egyszerű, végtelenül letisztult muzsikájával, amiben ott van a Szahara végtelensége, nyugalma, fennköltsége. Ez már a kilencedik lemeze, és bár nem ismerem az első hetet, úgy vélem, most visszakanyarodott a kezdetekhez, ami egyszerűséget jelent.
Erről a zenéről azonnal a nyugalom és a béke jut az eszembe, és pont ilyesmire vágytam egy fárasztó, végig koncentrálást igénylő munkahét után. Dőlj hátra kedvenc székedben, vagy helyezkedj el kényelmesen a kanapén, legyen a kezed ügyében egy pohár tea, vagy valami alkoholos ital, csukd be a szemed, és hagyd, hogy a gitár és az ének tegye a dolgát. A hatás garantált és majdnem azonnali – a második számra már biztosan minden sejt ellazul, és a muzsika hangjain repülünk a homokdűnék felett.
Hívhatjuk sivatagi bluesnak, vagy bármi másnak, Samba Touré játéka ellenállhatatlan, és talán elsőre egységesnek tűnik, másodjára már feltűnnek az eltérések, a hangulati különbözőségek. Például az elégedetlenség (harag?) az „Atahar” című számban, bár ez inkább a szövegben, az énekes előadásában nyilvánul meg, a zene ugyanolyan hipnotikusan hömpölyög, mint a többi kompozícióban. Érdemes rögtön utána meghallgatni a vidámabb, optimistább „Sambalama” című dalt, és felfedezni az apró eltéréseket, a hangsúlyok áthelyezésének hatását.
Ami nekem legjobban tetszett, az a könnyedség, természetesség, ami végig jellemzi a Bingai albumot. Tényleg olyan, mintha a három muzsikus leült volna egy mikrofon kör, Touré elkezd egy dallamot, két társa csatlakozik hozzá, és ebből a spontán jammelésből valami csodálatos dolog kerekedik (Kola Cissé). Ez a zene annyira magával ragadó, hogy időként csatlakozik hozzájuk pár arra járó, akik az eredeti megváltoztatása nélkül gazdagítják a hangzást. Jó példa erre Richard Shanks felbukkanása az „Instrumental” alatt, a szájharmonikája csak ráerősít a sivatagi bluesre, nem viszi el semerre, de jelenléte tényleg pluszt eredményez.
A gyökerekhez, a gyerekkorhoz, a pályafutás kezdetéhez való visszatérést nem én találtam ki, mivel az első (Tamala) és utolsó szám (Terey Kongo) a Szongai Birodalom idejéből származik, amely hatalma csúcsán a legnagyobb afrikai állam volt. Természetesen mindkettőt saját stílusához igazította, amitől azok ha lehet, még időtlenebbek, még hipnotikusabbak lettek. Egyébként ezt csak felerősíti az album hangzása, a trió felállás úgy szólal meg, mintha mindenki előre kevertek volna, pedig nem, csak annyira tisztán szól a Bingai, hogy úgy éreztem, ott ülök a muzsikusok között.
Meghallgatásra ajánlott számok: Tamala, Instrumental, Atahar
2021-ben megjelent album (Glitterbeat)
Weboldal: https://www.facebook.com/samba.toure.official
A zenekar tagjai:
Samba Touré – gitár, ének
Bjimé Sissoko – ngoni
Souleymane Kane – calabash
Közreműködők:
Richard Shanks – harmonika
Philippe Sanmiguel – ütőhangszerek
Djeneba Diakité – háttérvokál
A lemezen elhangzó számok listája:
- Tamala 05:55
- Atahar 05:07
- Sambalama 04:58
- Instrumental 04:44
- Kola Cissé 04:03
- Adounya 04:28
- Fondo 05:41
- Sambamila 03:58
- Terey Kongo 04:17