Főkép

Sajnálatosan ritkán fordul elő velem, hogy zenehallgatás közben magától beugrik egy kép, egy jelenet. Eddigi tapasztalataim szerint ezt általában a letisztult, a népzenével közeli kapcsolatban álló produkciók váltják ki nálam (például Mari Boine), és jelzik, itt valami különleges történésnek vagyok a tanúja, részese. Most például a YouTube-videó megtekintése után, amikor csak a lemez szólt, úgy éreztem, nem az íróasztalom előtt ülök, hanem az egri Török Fürdő medencéjében tartózkodom. A világítás minimális, egyedül vagyok, más nincs a vízben, és én a hátamon lebegek, nézem a kupola mozaikrengetegét, és hagyom, hogy átjárjon a zene. Mintha a semmiben lebegnék, miközben körbeölelnek a keleti dallamok, és messze az időn túlra repítenének.

 

Évek teltek el a lejátszómban utoljára megfordult Back To Følk album óta, és bevallom, azóta nem követtem figyelemmel, mi történik a Kerekes Band háza táján. Így aztán nemcsak a C64 Remixet, hanem a rockfeldolgozásokat tartalmazó válogatást sem ismerem (ReWind). Azt sajnálom igazán, hogy a tavalyi Air csak most jutott el hozzám. Mert ezzel kezdődött az együttes 25 éves jubileumi „ünnepsorozata” – én már csak így gondolok az évforduló alkalmából megjelenő kiadványokra, melyek a négy őselem védjegye alatt bemutatják, mennyire sokoldalú a Kerekes Band. A covid persze felülírta a terveket, és a koncertek helyett maradt a stúdió, illetve azok a különleges helyszínek, amelyek kiegészítik, felerősítik a zenét. Első körben ilyen volt Hollókő vára.

 

Másodjára az egri Török Fürdőbe vonult a társulat, és ez a helyszín, az egyedi akusztika ösztönzően hatott a zenészekre, és a jól ismert dalok újragondolva szólalnak meg. A tucatnyi szám mindegyike rendelkezik keleti kapcsolattal, így érthető, miért mondtak igent a felkérésre, és miért nem okozott gondot ennek a tematikus lemeznek az elkészítése. Kedvenceim közé tartozik a „Szilaj”, a „Hunør Khan” és az „Aranycsődör” – mindhárom az utolsó stúdiólemezről. A kevés vokális szerzemény közül szerintem legjobb a „Yekte”, ennek a dallama tényleg emlékezetes, már értem, miért választotta Fehér Zsombor.

 

A hangzás tökéletes, és ezek a verziók egészen más dimenziót nyitnak meg, elég csak meghallgatni eredetiben a „Szilaj”-t, ami eredetileg egy rockos nóta, hegedűvel, furulyával kiegészítve, de az elektromos gitár és a dob végig meghatározó benne. A vizes változat egészen más, misztikusabb, levegősebb, miközben az erő, a lendület ugyanúgy megvan benne – és mindez dob nélkül! Ami azért is nagy szó, mert Fehér Viktor egy szál darbukával helyettesíti a dobfelszerelését – ez a megoldás nekem nagyon tetszik.

 

Ha valaki nem tudta, hogy a tavaly 25 éves Kerekes Band miért lett sokak kedvence, akkor csak hallgassa meg a Water című albumot. Tehetséges muzsikusok fülbemászó, vérpezsdítő zenét játszanak, ami alkalmas arra, hogy hozzátegyen valami pluszt a hétköznapjainkhoz – elvégre születésnapot ünneplünk, és annak illik megadni a módját.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Hunør Khan, Szilja, Yekte

2021-ben megjelent album (EFB Music)

Weboldal: https://kerekesband.hu/

 

 

A zenekar tagjai:

Fehér Zsombor – furulya, ének

Námor Csaba – koboz

Csarnó Ákos – brácsa, doromb

Sohajda Péter – basszusgitár, buzuki

Fehér Viktor – darbuka

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Xayrli tong
  2. Szilaj
  3. Sari Gelin
  4. Yekte
  5. Tűz Lángja
  6. Attilanyn koshok yry
  7. Gyzlar
  8. Hunør Khan
  9. Kozimnin Karası
  10. Bartók in the Sky with Jesus
  11. Aranycsődör
  12. Dervis