Főkép

„Vissza a gyökerekhez” – talán ez lehetne a tételmondata Lana Del Rey hetedik albumának, és nemcsak (vagyis nem elsősorban) az énekesnő saját pályáját nézve, hanem az általa képviselt romantikus folk és americana műfajok szempontjából is. Lana persze egyre inkább kibontakozó művészként hatalmas utat járt be a Born to Die óta, azonban még nagyobbnak tűnhet a politikai és társadalmi távolság, ha a 2012-es (rendes) debütalbum óta eltelt időt nézzük, különösen a Trump-elnökség és az új lemez címében is visszatükröződő összeesküvés-elmélet-mánia és társadalmi neurózis és pszichopátia tekintetében. Ezekben a rettenetesen bizonytalan és zavaros időkben nem csoda, ha az ember vissza szeretne térni egy ártatlanabb és egyszerűbb korba, akár ha csak bizonyos zenei műfajokon keresztül is. 

 

A Chemtrails… pedig talán a lehető leginkább lecsupaszított szerzői lemez, amit Lanától valaha hallhattunk. Természetesen a melodramatikus romantika ugyanúgy megtalálható ezekben a dalokban, mint a korábbiakban, de a folk, country, americana és crooner műfajok mindennél tisztább formájukban jelennek itt meg. Bár Lanának minden lemeze olyan, mintha himnusz és óda lenne az ígéret és szabadság földje és a bátrak otthona felé, itt a visszavágyott ártatlanság is megjelenik. Nagyon amerikai, de amíg korábban az amerikai giccsről néha cinikus félmosollyal énekelt a főhősnő, addig itt most szinte csakis tiszta pasztorálokat hallhatunk az elveszett paradicsomról. 

 

 

Persze a dalok témái is mind nagyon amerikai témák: a világot behálózó, embereket mérgező láthatatlan erőktől kezdve a végtelen országutat járó elátkozott szerelmeseken át a pincérnőként viselt ruháig minden a soha meg nem valósult, el nem érhető amerikai álomról mesél csendesebben, több fejhangos énekkel és akusztikus hangszereléssel, mint azt az elmúlt lemezeken megszokhattuk, de összességében minden nagyon organikus egészet alkot, és nagyon-nagyon jólesik. Jólesik elmerülni ebben a nosztalgikus világban, ebben a forró hőségben remegő fehér álomban, miközben az ötvenes-hatvanas évek optimizmusának megfakult, sárga képeslapjai elevenednek meg teljesen időtlen formában. „We did it for fun, we did it for free, I did it for you, you did it for me – we did it for the right reasons” – énekli Lana az egyik legintimebb pillanatban a „Yosemite” című dalban, és el is hisszük, hogy mindez csak játék, és minden a lehető legjobb szándékkal történik – egy egyszerűbb korban, egy kisebb, puhább világban. 

 

 

Ilyen értelemben (is) visszatérés a lemez a gyökerekhez: a kezdeti naivsághoz, a dús, de letisztult hangszereléshez, az americana műfaj csontjaihoz és az amerikai ideálokhoz. Ezeket és még sok minden mást ölel keblére a Chemtrails…, de közben megmarad ízig-vérig Lana Del Rey-albumnak, ami elsőként talán homogenitásával tűnhet ki az életműből, de mélyebben meghallgatva ez adja csendes erejét is, és emiatt érdemes rendszeresen visszatérni hozzá.

 

A zenekar tagjai:

 

Lana Del Rey – ének

 

A lemezen elhangzó számok listája:

 

1. White Dress
2. Chemtrails Over the Country Club
3. Tulsa Jesus Freak
4. Let Me Love You Like a Woman
5. Wild at Heart
6. Dark But Just a Game
7. Not All Who Wander Are Lost
8. Yosemite
9. Breaking Up Slowly
10. Dance Till We Die
11. For Free

 

Diszkográfia:

 

Lana Del Ray (2010)

Born to Die (2012)

Ultraviolence (2014)

Honeymoon (2015)

Lust for Life (2017)

Norman Fucking Rockwell (2019)

Chemtrails Over the Country Club (2021)