Bede Béla: Budapest építészete

A ​Corvina tematikus útikönyvek-sorozatának nyolcadik kötete ez. Szinte zsebkönyv méretű, szerencsére igényesen kötött (amennyiben nem megy szét olvasás közben) kiadvány, 336 oldalán 200 kiemelt épülettel, több száz színes fotóval (zömüket Ferkai Tibor készítette), térképekkel a belső borítókon, de névmutató nélkül.

A kötet a legrégebbi időkből (Budapest esetében ez a római kor) fennmaradt építészeti emlékekkel kezdődik, s aztán időrendben, ill. építészeti stílusok szerint válogat. Nagy erénye, hogy nemcsak a jól ismert turistamágnes helyekről számol be, de számos rejtett gyöngyszemet is bemutat. Teszi mindezt egy, max. kétoldalas, tömör leírásokkal és egy vagy több fotóval. A könyv mérete és terjedelme nyilván behatárolja, mi mindent lehet elmesélni és bemutatni, de Bede Béla nem csupán a legfontosabb adatokat zsúfolta be az egyes építmények kapcsán. Igen, megtudhatjuk (már ha tudható), hogy az adott épület mikor épült, kinek a munkája, mi volt/lett a sorsa, és a kultúrtörténeti érdekességekre is kitér a szerző. Ettől még lehetne ez egy érdekes, de azért száraz munka is.

Ám a szerző fanyar humora és lelkesedése (vagy épp negatív véleménye) is elő-előbukkan a sorok között, és ezek okán olvasmányosabb a kötet. Persze nehéz is lenne nem lelkesedni például a szecesszió egyik-másik remekművéért, de Bede Béla szavai nyomán az olvasó bizonyosan máshogy fog nézni Budapestre, és jó eséllyel elkezdi szervezni a városnéző sétáit az egyes, figyelmét felkeltő helyekhez. A kötet szerkesztésekor ezt is figyelembe vették, s úgy követik egymást az egyes épületek, hogy lehetőleg egy-egy sétára, túrára fel lehessen fűzni a megtekintésüket. (Az egyes épületeknél szerepel, hogy mikor és hogyan látogathatók – természetesen van, ami sehogy, de elég élmény lehet már kívülről is megcsodálni azokat az épületeket is.)

De nemcsak a lelkesedés és kíváncsiság pozitív érzéseit hozza el a Budapest építészete. A kötetnek főleg az első felében borzasztó sokszor olvashatjuk, hogy ha nem a törökök miatt vagy a budai vár visszafoglalásakor, hát a világháborúk alatt odaveszett az adott épület, vagy akár egész korok szinte minden emléke. És ez végtelenül elszomorító. Annál örömtelibb látni, micsoda fellendülés volt a múlt század elején, ill. a két háború között, csak hogy újabb bánatot okozzon a modern építészet egyik-másik szörnyetege. Bede Béla alaposságára és a tárgy iránti elhivatottságára jellemző, hogy nem csupán megmutatja, hogy azért a szocreál alatt és a rendszerváltás utáni időkben is épültek figyelemre méltó épületek, de ahol kevésbé nyilvánvaló, hogy az mitől jó, azt is el tudja magyarázni. Ezzel együtt nyilvánvaló, hogy melyek a kedvencei, és ezt senki nem róhatja fel neki.

Velem többször megesett már, hogy külföldről érkezett ismerőseim áradozását hallgattam Budapestről, a csodás épületeiről, és akkor eszméltem rá, hogy hiába élek itt már mióta, túl keveset tudok még a kézenfekvő turista célpontokról is. Bede Béla könyve ezen is segíthet, ám ennél sokkal többet ad: bemutatja a város megannyi csodáját, és szelíden rábeszél, hogy menjünk, és fedezzük fel őket magunk is.