Főkép

Miközben a Covid-19 járvány első hullámának az idején hollandiai otthonába húzódott vissza Brad Mehldau (zongora) a családjával, írt és szvitbe rendezett tizenkét új dalt arról, amit átélt, ahogyan lassan csordogáltak a feszes közelségben a mindennapjaik. Mi sem lehetne aktuálisabb bárkinek az újabb hullám(ok) idején annál, hogy Brad privát szóló zongora lemezét hallgassa, ami az áprilisi online megjelenést követően ősszel  CD-n és bakeliten iselérhetővé vált.

 

Az egyes tételek a napi rutinra és a járvány miatt elvárt viselkedési formákra utalnak. Olyan banálisnak hangzó, de a bezártságban talán jobban reflektált időszakok kerülnek előtérbe, mint az ébredés vagy a házból kilépés pillanatai (I & II), vagy a mára már toposszá vált távolságtartás, amit sokan jogos türelmetlenségükből fakadóan „social distancing” helyett inkább „physical distancing”-nek hívnak. Ez utóbbi a kompozicionális konnexitás helyett a két kéz távolságtartásában jelenik meg a III-as tételen, ahol Brad térben tartja egymástól távol a magas és mély szólamokat.

 

A lassulás időszakai ezek, amikor talán több időnk marad figyelni és egyáltalán megtanulni újra hallani, hallgatni a csendet, hogy aztán a lezárás után éledező, lényegesebben kisebb repülőforgalom is felbosszantson minket. Persze egy-egy elszálló gépmadár a romantikus nosztalgiának is helyet ad, amelyre Brad az V-ös tételen kerít sort. Mennyire hiányzik a mostani idők előtti rutin, ami egykor még fásulttá és kedvtelenné tett bennünket, ma robbanásszerű örömöt okozna az emberiség legnagyobb részének. 

 

A VI-os tételen megjelenített bizonytalanság nem is lehetne szebb, ha ennyire dinamikus lenne a valóságban is. De éppen ellenkezőleg, a bizonytalanság tapasztalata inkább a vertigo érzethez hasonló bolyongás időben és térben, ritmustalanul, ahogy Brad, ha akarna sem biztos, hogy tudna játszani. Előadása mindig egy picit talán már túlontúl pontos is, rendkívül fegyelmezett és koncentrált. Persze ezek olyan jegyek, amiért szeretjük, csak időnként kevesebb teret enged ahhoz, hogy ellazuljunk, miközben hallgatjuk, magunk is egy picit feszültté válunk.

 

A vágyódás, várakozás és a konyha tételei elvezetnek a családi harmóniához. Akiknek ilyen vagy hasonló napi rutinok bontakoztak ki a karantén alatt, igazán szerencsésnek mondhatják magukat. Akik másként élték meg a 2020-as év leggyakoribb szavában (lockdown) rejtőző következményeket, koncentráljanak inkább a záró XII-es altatódal üzenetére, de véletlenül se aludjanak el rajta!

 

Ugyanis a korongot három feldolgozás zárja, mindegyik valami Bradnek személyesen fontos dal feldolgozása, Neil Young pozitív lírája („Don't Let It Bring You Down”) vagy egy New Yorkhoz írt szerelmeslevél („New York State of Mind”), a város emberei iránt érzett szimpátia – tavasszal a pandémia álta az egyik legérintettebb hely az USA-ban. És ez a három tételből álló Coda valahogy úgy bontja fel a program feszességét, mint néha Brad szólókoncertjeinek végén a ráadások, hirtelen minden kisimul, szebb, könnyebb és természetesebb lesz egy pillanatra. Ezért az illúzióért feltétlen megéri meghallgatni a lemezt, sokszor, minél többször, amíg végre valóra is válik.

 

Elhangzó szerzemények:

1. I. waking up
2. II. stepping outside
3. III. keeping distance
4. IV. stopping, listening: hearing
5. V. remembering before all this
6. VI. uncertainty
7. VII.  - the day moves by -
8. VIII. yearning
9. IX. waiting
10. X. in the kitchen
11. XI. family harmony
12. XII. lullaby
13. Don't Let It Bring You Down
14. New York State of Mind
15. Look for the Silver Lining