Főkép

A zongorista és zeneszerző, Tigran Hamasyan új lemeze egészen friss, a hetekben jelent meg a Nonesuch Records katalógusában, itthon a Magneoton forgalmazásában. Ez egyébként a negyedik a kiadónál, a Mockroot (2015) elnyerte az év nemzetközi zongorista hangszerének járó Echo Jazz díját, amelyet az An Ancient Observer (2017) és a társ EP, For Gymuri (2018) követtek. A díjak és a kritikus dicséretek mellett Hamasyan dedikált nemzetközi rajongóbázist épített ki, valamint olyan neves zongoraművészek tartják nagyra a munkásságát, mint Chick Corea, Herbie Hancock és Brad Mehldau.

 

Az új album tíz eredeti kompozíciót tartalmaz, Evan Mariennel elektromos basszusgitáron, Arthur Hnatekkel pedig dobokon – Tosin Abasi egy örmény 'prog' dallamon („Vortex”), Areni Agbabian és Artyom Manukyan pedig az „Our Film” kompozíción működnek közre. A Record Collector szerint ez az album „A hang kaleidoszkópos gobelinje”, a Jazzwise pedig „Kivételes felvétel kivételes időkre” megjegyzéssel írja körül a Hamasyan trió muzsikájára oly jellemző durva kedélyességet.

 

Ez a korong egy utazás a művész álomszerű képzeletének világába, amely ugyanolyan reális számára, mint a körülöttünk megjelenő fizikai világ. Hamasyan szerint „a tudattalan teremtés pillanata a tudatos érzés módja. A vágyakozás, a tudatalatti felismerés és többnyire az öröm kimondhatatlan másodpercei úgy töltik meg a testet, mint egy műalkotás, vers vagy dallam, amelyek nem ok nélkül, hanem azért születnek meg a világban, hogy az emberiség felfedezze a láthatatlant: az isteni misztériumot.”

 

Az örmény művész kompozícióiban erősen érezhető ez a spiritualitás, saját önálló identitásának ezen és a világon túli gyökereinek koncentrált feltárása, ami az album egy-egy nyugvópontján zeneileg is kitapintható („At a Post-Historic Seashore”). De a korong ihletet merít Hamasyan különböző korok térképei iránti érdeklődéséből, a költészetből, a keresztény és kereszténység előtti örmény népmesékből és legendákból, asztrológiából, geometriából, ősi örmény designból, sziklafaragásokból és operatúrából, amelyek mintegy elmosódnak a történelmi valóság és a képzelet világa között. Az így létrejövő muzsika valóban egy rendkívül vastag szövet („The Dream Voyager”), ami időnként körülcsavar („Old Maps”), időnként meg inkább kivet magából („Ara Resurrected”). Utóbbi talán az elektromos basszusgitárra rájátszott agresszív beateknek is köszönhető, ami már-már az akusztikus zongora torzítottságának hanghatását hozza létre.

 

Hamasyan hároméves korában kezdett zongorázni, és tizenegy éves korában kezdett el fellépni fesztiválokon és versenyeken, 2003-ban megnyerte a Montreux Jazz Fesztivál zongoraversenyét. 2005-ben, tizenhét évesen adta ki debütáló albumát, a World Passiont. A következő évben megnyerte a rangos Thelonious Monk Nemzetközi Jazz Zongoraversenyt. Legfrissebb korszakában pedig mintha rendületlen kitartással dolgozna saját szakrális zenei tereinek megalkotásán, amit az album borítója vizualizál, első pillantásra inkább viccesen, de sokadik hallgatás után inkább szervesen, teljes komolysággal. Nem érzem magam beavatottnak, sem hívőnek, de ha egy egészen szokatlan spirituális zenére vagy egyszerűen csak valami különlegesre vágynak, érdemes Hamasyan legújabb albumát megrendelniük – bakeliten is elérhető –, mert képzőművészetileg is egyedi. És ha nekem nem hinnének:

 

 

Előadók:

Tigran Hamasyan – zongora

Evan Marien – basszusgitáron 

Arthur Hnatek – dobok

 

Elhangzó szerzemények:

1) Levitation 21

2) Our Film

3) Ara Resurrected

4) At a Post-Historic Seashore

5) Space of Your Existence

6) The Dream Voyager

7) Old Maps

8) Vortex

9) 37 Newlyweds

10) New Maps