Főkép

Mindig is vonzott a növények lenyűgözően érdekes világa (hiába, egy növényhatározóból tanultam meg olvasni, és az ilyesmi azért nem múlik el nyomtalanul), így mindig örülök, ha egy színvonalas, növényekkel kapcsolatos ismeretterjesztő kerül a kezembe. Mert hát lássuk be: első pillantásra a növények kevésbé tűnnek izgalmasnak, mint az örökké mozgó, ezerféle formájú állatok. Pedig ha közelebbről megnézzük, az ő világuk sem unalmasabb.

 

Elizabeth A. Dauncey és Sonny Larsson pedig a növényvilágnak egy különösen izgalmas aspektusát ragadja ki és járja körbe jó alaposan. Ahogy a címből is látszik, ez a több mint kétszáz oldalas kötet mérgező növényeket mutat be a Föld minden tájáról. A szerzőpáros sorra bemutatja az egyes szervrendszereinkre veszélyes növények tulajdonságait, nemcsak a növényi határozóbélyegekre térve ki, hanem különböző hatóanyagokra is (a kémia iránt érdeklődő olvasók itt némi előnyt élveznek).

 

Azt (is) szeretem az ilyen könyvekben, hogy pillanatok alatt megdől az a téveszme, hogy az érdekes dolgok a trópusokon történnek, ahol minden négyzetméterre több száz lenyűgöző növény-, állat- és gombafaj jut. Gyorsan kiderül, hogy elég csak kimenni a közeli erdőbe, patakpartra vagy akár a kertbe, hogy olyan érdekességeket találjunk, amikről egész könyveket lehetne írni. Hányan tudják vajon, melyik halálosan mérgező (és meglehetősen elterjedt) növényfaj főzetéből csepegtettek a szemükbe a nők, amikor a tág pupilla volt a szépségideál? Vagy hogy melyik – egyébként gyakran ültetett – dísznövény toxinja szerepel Agatha Christe Egy marék rozs című könyvében? És milyen összefüggés van a gyűszűvirág és Van Gogh képei között?

 

De nemcsak a kertben érdemes körülnézni, hanem a boltokban is: a csilipaprikában található kapszaicin például igen komoly tüneteket okozhat (a rendfenntartó erők nem véletlenül használják már a maják ideje óta a paprikasprét); a megzöldült burgonyával is érdemes vigyázni, ha nem akarunk hányásos-hasmenéses tüneteket produkálni, ahogy az is kiderül, hogy miért kell jó alaposan megfőzni a babot fogyasztás előtt.

 

Amellett, hogy rácsodálkozhatunk a minket körülvevő növények sokféleségére és érdekességeire, azért betekintést nyerhetünk más kontinensek nem kevésbé figyelemre méltó (mérgező) növényvilágába is. Vajon hogy néz ki a beszédes nevű istenítéletfa? Milyen növényeket használnak a nyílmérgekhez Afrikában és miket Dél-Amerikában? Melyik az a növény, aminek még a virágát és a termését is csalánszőrök borítják? Ezekre és ehhez hasonló kérdésekre kaphatunk választ, ha végiglapozgatjuk ezt a sok érdekességet tartalmazó kötetet.

 

Ez az izgalmas témát feldolgozó, színes, igényesen szerkesztett ismeretterjesztő kiadvány azoknak is tartogat újdonságokat, akik már forgattak növényhatározót, netán voltak a témával kapcsolatos tanulmányaik. De annak sem kell aggódnia, aki nem mélyedt még el részletesebben a témában: az első néhány fejezetben a szerzőpáros rövid betekintést nyújt a növények világába, röviden összefoglalva a legfontosabb rendszertani, szervezettani és élettani alapokat, amik a (mérgező) növények megértéséhez szükségesek. Ezt egy rövid áttekintés követi az emberi testben található „célpontokról”, vagyis az egyes szervrendszerekről, melyeket a különböző növényi mérgek megtámadhatnak. A könyv további része ugyanezen rendezőelv mentén épül fel: az egyes fejezetekben a különböző szervrendszerekre ható mérgek kerülnek bemutatásra, az utolsó fejezetből pedig megtudhatjuk, hogy ebben az esetben mit is jelent a „kutyaharapást szőrivel” közmondás, azaz hogyan lehet a mérgekből orvosság. Egy kis kémiai irányultságú érdeklődés nem árt a könyv maradéktalan élvezetéhez, de ennek hiányában is érdemes belevágni és ismerkedni a (mérgező) növények lenyűgözően érdekes világával!