Fonda Lee: Jáde város

Kekon szigete évszázadokon át elszigetelődött a világ többi részétől, ám mára már a többi ország is ismeri a Zöldcsont harcosok titkát: hogy a Kekon szigetén élők jelentős része képes a csiszolt jádéból erőt meríteni és annak segítségével különleges képességekhez jutni. A klánokba tömörülő harcosokat hosszú éveken át képezik, mire az átlagnál sokkal nagyobb erőre és gyorsaságra tesznek szert – ám a jádéból nyert energiát legtöbbször a többi harcos ellen fordítják. Bár a lényegében bűnszövetkezetként működő klánok között béke van, nem ritkák a bűncselekmények és az erőszakos események sem, főleg miután a kényes egyensúlyt felborítja egy új drog megjelenése és az ebből szerezhető haszon reménye... ugyanis a drog segítségével bárki képes lehet felhasználni a jáde erejét.

Lan Kaul, az egyik legnagyobb Zöldcsont-klán vezére a háborús hős és az egész sziget megmentőjeként számon tartott nagyapja árnyékában próbálja nem belekormányozni a klánt egy újabb háborúba, ám nincs könnyű dolga, ha fenn akarja tartani az ősi tradíciókra épülő klánt a modern időben. Forró fejű öccse, Hilo a hadvezéreként szolgál, míg húguk, a külföldre szökése miatt korábban a családból kitagadott, de most visszatérő Shae próbál kimaradni a családi vállalkozásból. A Kaul-családba befogadott Anden viszont mindig is arra készült, hogy miután elvégzi a Zöldcsont-harcosoknak szóló akadémiát, a klánban kezdi meg életét – de az egyre forróbbá váló helyzet miatt lehet, hogy korábban is be kell kapcsolódnia a családi eseményekbe...

Négyőjüket követjük a Kekon szigetének sorsát eldöntő konfliktusban, ami pont annyira szövevényesen és izgalmasan alakul, mint amire jakuzaszerű, erőszakos harcosokból álló klánoktól számíthatunk. Fonda Lee jó érzékkel vegyíti az ázsiai harcművészeteket maffiaklánokkal: a modern korban élő, autóval járó és pisztolyokat használó gengszterek képéhez szórakoztatóan társulnak az olyan távol-keleti elemek, mint a vu-hszia kalandokból ismert látványos harcok vagy a nagyfokú hagyomány- és családtisztelet. Mindehhez épp annyi fantasyelem keveredik, ami még nem telíti túl a történetet, sőt, szinte visszafogottan jelenik meg – bár a szereplők folyton emlékeztetik az olvasót a jáde hatásaira (mivel például a szavak mellett az emberek jádeaurája is érzelmeket fejez ki), az alkalmankénti harcoktól eltekintve nem jut külön szerephez.

Ilyen szempontból a Jáde város leginkább egy kalandregénybe oltott családi történet: bár a karakterek kiindulópontja meglehetősen jól ismert (mint az örökbe fogadott, harci akadémián tanuló fiú vagy a hazatérő lány, akinek újra rá kell jönnie, mit is jelent neki a család), ahogy a cselekmény során újabb és újabb kihívásokkal kerülnek szembe, nagyon érdekes irányba változnak. Négyőjüknél meglehetősen közelről figyelhetjük, hogy miként küzdenek meg a készülődő háborúval, és az egyre erőszakosabb események hatására hogyan változik meg a családhoz vagy a családtagjaikhoz való viszonyuk. Azt hiszem, a könyv sikere nagyban rajtuk áll: ha valaki be tud vonódni az életükbe, érdekli a sorsuk és szívesen figyeli a tetteiket, akkor nagyon élvezetes olvasmány lehet a Jáde város.

A kalandregény részre ugyanis nem gondolom, hogy lehet panasz: bár sok újdonságot vagy meglepetést nem tartogat, de Lee abszolút profin viszi végig az eseményeket a pályájukon. A történet pont a megfelelő helyeken pörög fel, a világból jó ütemben ismerünk meg mindig újabb és újabb részletet, a rejtélyek pont annyira ködösek, hogy ne találjuk ki rögtön a megfejtést. A Zöldcsont-harcosok pedig már önmagukban vannak annyira érdekesek, hogy ne üljön le a cselekmény: akár a mindennapi események során találkozunk velük, akár az akciójelenetekben, a jádéból nyert erők szokatlanul borítják meg a tipikus késes-pisztolyos leszámolások dinamikáját. Egyedül azt sajnálom, hogy a cselekmény világpolitikai aspektusáról nem tudtunk meg olyan sokat; legalábbis úgy érzem, hogy még bőven rejtőzik felfejtésre váró szál ebben a konfliktusban.

De remélhetőleg a folytatásban majd ebből is kapunk még, trilógiáról van ugyanis szól: a Zöldcsont-saga harmadik része elvileg jövőre jelenik majd meg a tengeren túl; bízom benne, hogy hamarosan itthon is kézbe vehetjük a további részeket. Ettől függetlenül a Jáde város meglepően jól lezárt kötet, az is bátran olvashatja, aki nem szereti a félbe hagyott történeteket. Bátran ajánlom mindenkinek, akinek felcsillan a szeme a maffia, az ázsiai harcművészetek vagy az urban fantasy szavakat hallva.