Főkép

Feleségemmel annak idején, nagyon sokat beszélgettünk arról, miként dolgozzák az emberek bánatukat, gyászukat. Abban egyetértettünk, hogy mindenki másként éli át a veszteségét, van, aki gyorsan túl teszi magát, és van, akinek ez évekig tart. Abban is egyetértettünk, hogy az emlékeit mindenki megőrzi, csak eltérő módon és gyakorisággal idézi fel azokat. Tudatosan, véletlenszerűen, az évfordulókra időzítve, családi fotóalbumokat nézegetve, mondatokat, mosolyokat, pillantásokat idézve – ki-ki a maga módján.

 

Amikor meghalt az édesapja, Inka Niemi terápiás céllal elkezdett dalokat írni. Ennek eredményeként elkészült bemutatkozó lemeze – én pedig ismét egy olyan zenei találkozáson vagyok túl, amire nem voltam felkészülve. A legtöbb vélemény, amit eddig olvastam azt mondja, hogy a Spiraalit / spirals című albumon az ambient találkozik az altatódalokkal.

 

Ez ugye alapban elég furcsán hangzik, pedig igaz. Az ambient zene az én olvasatomban egy hely, vagy egy állapot pillanatnyi hangulatát próbálja megragadni, különféle hangok, zajszilánkok, zörejek és más hanghatások révén. Az altatódal meg egészen más, sokkal ősibb gyökerekkel rendelkezik, és célja a gyerekek (vagy felnőttek) álomba ringatása, a nyugalom és biztonság érzésének biztosításával. Szóval adott egy alapvetően dallamos, és egy olyan stílus, aminél nem elsődleges a dallam, inkább a művészi cél elérése érdekében összeállított hangsorról beszélünk. A kettő párosítása érdekes elképzelés, és mindenki szerencséjére kifejezetten működőképesnek bizonyul.

 

Természetesen ez a lemezt célszerű megfelelő hangulatban hallgatni, illetve ha ilyen hangulatba szeretnénk kerülni, így például egy péntek esti bulihoz nem javaslom. Vízcsobogás, erdei neszek egészítik ki Niemi hangját, ami pont olyan, amit szívesen hallgattam volna 6-10 éves koromban, lefekvéskor. Nyugalom és béke uralja az összes szerzeményt, már rövid távon (egy-két szám után) érvényesül a hatás, lelassul és ellazul a hallgató. Időnként olyan érzésem volt, hogy amikor megszólal egy-egy hangszer kíséretként, az csak fokozza a harmóniát. Mintha erdőben, fák tövében ülnénk, és hallgatnánk a patak csobogását, a lombok neszét, a természet megnyilvánulásait.

 

Valamiért úgy gondoltam, hogy ezt a zenét képtelenség élőben előadni. Tévedtem, mint a mellékelt koncertfelvétel is mutatja. Itt talán egy kicsit sűrűbb a hangszeres kíséret, mint a lemezen, de ettől függetlenül átjön az a hangulat, amit Inka Niemi megálmodott.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Soua Sorsa / Rowing duck, Silta / Bridge, Tuutu / Lullaby

2020-ban megjelent album (Bafe’s Factory)

Weboldal: https://www.facebook.com/niemimusiikki/

 

 

A zenekar tagjai:

Inka Niemi – ének

 

Közreműködők:

Janne Storm – zongora, gitár, setara

Venla Ilona Blom – háttérvokál

Suvi Eevi Karhu – koncert kantele

Eero Nurmela – gitár

Olli Puolakka – nagybőgő

Mari Talala – kürt

Outi Pajukallio – koncert kantele

Lassi Ylönen – dob

Tero Holopainen – gitár, buzuki

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Intro
  2. Silta / Bridge
  3. Mistäs tunsit meiän portin / How did you find our gate
  4. Aa aa
  5. Joella / By the river
  6. Alla / Beneath
  7. Soua Sorsa / Rowing duck
  8. Ulappa / The open seas
  9. Spiraalit / Spirals
  10. Rauhaa voimaa valoa / Peace strength light
  11. Tuutu / Lullaby