Frida Kahlo életrajz

1907. július 6-án jött világra Magdalena Carmen Frieda Kahlo y Calderón néven Mexikóvárosban, ám később, a mexikói forradalom iránti tiszteletből, az 1910-es évet jelölte meg mint születési évét.

 

Apja, Guillermo Kahlo német származású fényképész volt, Pfrozheimből érkezett Mexikóba, ahol első felesége halála után elvette Matilde Calderón y Gonzálezt, aki spanyol és indián felmenőkkel rendelkezett. Négy lányuk született, Frida a harmadik volt. Otthonukat Frida később Kék Házként emlegette.

 

Gyermekkorában gyakran betegeskedett, hatéves korában pedig járványos gyermekbénulással küzdött, amely miatt kilenc hónapot ágyhoz kötve töltött. A betegség következtében jobb lába jóval vékonyabb és gyengébb lett a balnál, így gyógyulása után is sántított. Hogy lábát takarja, gyakran hordott férfiruhát vagy hosszú, színes, bő szoknyát, mexikói népviseletet – ez utóbbit élete végéig szívesen viselte.

Apjával szoros kapcsolatot ápolt: a férfi ösztönözte, hogy gyógyulása után sportoljon, Frida futballozott, úszott, sőt birkózott is, ami meglehetősen szokatlannak számított egy lánytól akkoriban. A család szűkös anyagi körülmények közt élt, ezért testvéreivel hamar munkába álltak, hogy segítsék szüleiket. Ennek ellenére 1922-ben Frida egyike volt azon kevés lánynak, akik felvételt nyertek az ország egyik legnevesebb középfokú intézményébe, ahol orvosnak készült. Frida hamarosan hírhedté vált szókimondásáról és bátorságáról. Itt találkozott az akkor már elismert mexikói festővel, Diego Riverával, aki akkoriban egy freskót készített az iskola számára. Frida gyakran leste meg a férfit, egy iskolatársának azt mondta, egy napon Rivera felesége lesz.

 

Ugyanabban az évben Frida csatlakozott egy politikai diákcsoporthoz és beleszeretett vezetőjükbe, Alejandro Gomez Ariasba. Egy szeptemberi délutánon Frida Gomez Ariasszal utazott a buszon, amikor villamossal ütköztek. Frida sérülése egész életére rányomta a bélyegét. Gerince és kismedencéje is súlyosan károsodott, hetekig feküdt kórházban mielőtt hazaengedték. Gipszfűzőt kapott, további hónapokig feküdt ágyhoz kötve szobájában. Hogy elterelje figyelmét az állandó fájdalomról és enyhítse unalmát, festeni kezdett. Az ágy baldachinjára szerelt tükörből nézte az arcát, így készült első önarcképe, melyet számos más portré követett. „Azért festem magam, mert gyakran vagyok egyedül, és magamat ismerem legjobban” – mondta egyszer. Szülei támogatták a festészetben, speciális állványt készíttettek számára, ecseteket, festékeket vásároltak neki.

 

Frida 1928-ban találkozott újra Riverával, megkérte, hogy mondjon véleményt a munkáiról. A férfi meglátta a lányban a tehetséget, bíztatta, hogy folytassa a festészetet. Hamarosan szerelem szövődött kettőjük közt, következő évben Frida házasságot kötött a huszonegy évvel idősebb férfival. Első közös éveikben élénk társasági életet éltek és sokat költöztek Diego munkája miatt, laktak San Franciscóban, Kaliforniában, majd New Yorkban, ahol a Modern Művészeti Múzeumban állították ki a férfi képeit.

 

Bár orvosai megmondták, hogy a baleset okozta kismedencei sérülése miatt sajnos nem tud kihordani egy gyermeket, Frida annyira vágyott rá, hogy kockáztatott, többször teherbe esett, de mindig elvetélt. Ezt a fájdalmat dolgozta fel 1932-ben készült festményében, A repülő ágy című képén.

 

1933-ban New Yorkban éltek, amikor Riverát felkérték, hogy készítsen egy falfestményt Man at the Crossroads címmel. A kommunista nézeteket valló Diego Lenint is ábrázolta az alkotáson, amit nem néztek jó szemmel. A képnek ezt a részét átfestették, a házaspár pedig hazaköltözött Mexikóba.

 

Frida és Diego házassága nem volt átlagosnak mondható, külön lakást és műtermet tartottak fent, az évek során többször éltek külön. A férfinek korábban is számos szeretője volt, ám hazatérésük után Frida húgával, Cristinával kezdett viszonyt. Frida, aki ekkora már több vetélésen is túl volt, összetört. Hogy megmutassa bánatát, hosszú, fekete haját rövidre vágta. Ettől kezdve neki is több házasságon kívüli kapcsolata volt, férfiakkal és nőkkel egyaránt. 1938-ban Frida közeli barátságba került André Bretonnal, a szürrealizmus irányzatának megalapítójával. Frida később azt mondta, sosem gondolt magára szürrealistaként, amíg André Mexikóba nem jött, és ki nem mondta, hogy az.

Ebben az évben kiállítást rendeztek munkáiból a New York City Galériában. Több festményét is eladta, és felkéréseket is kapott. Az egyik Clare Boothe Luce-tól érkezett, aki szerette volna, ha Frida megfesti barátját, Dorothy Hale-t, aki nem sokkal azelőtt követett el öngyilkosságot. Így született meg a Dorothy Hale öngyilkossága című kép, amely az ablakból kizuhanó nőt ábrázolja. Amikor a megrendelő Luce meglátta a festményt, annyira elborzadt, hogy kis híján elpusztította azt. Következő évben Frida André Breton meghívására Párizsba ment, ahol újabb kiállítást rendeztek munkáiból és olyan művészekkel ismerkedett meg, mint Marc Chagall, Piet Mondrian és Pablo Picasso.

Házassága 1939-ben válságba került, elváltak Riverával. Ekkor festette meg egyik leghíresebb képét, A két Fridát. A válás azonban nem bizonyult véglegesnek, Frida és Diego 1940-ben újra összeházasodtak, és ott folytatták kapcsolatukat, ahol előzőleg félbehagyták: külön lakásban laktak és mindketten viszonyt folytattak másokkal is.

 

Kahlo 1941-ben felkérést kapott a mexikói államtól, hogy fesse meg öt fontos szerepet betöltő nő portréját. Sajnos képtelen volt befejezni a munkát, abban az évben veszítette el szeretett édesapját, elhúzódó betegsége pedig fizikailag akadályozta. Magánéleti nehézségei ellenére népszerűsége egyre nőtt. 1944-ben Frida több műtéten is átesett, speciális acélfűzőt kellett viselnie, hogy megóvja gerincét. Több orvosi kezelést kipróbált, hogy csökkentse fájdalmát, de egyik sem hozott javulást. Ekkor készítette A törött oszlop című festményét. A képen meztelen felsőtesttel ábrázolja magát, gerincét pedig darabokra tört oszlopként, bemutatva az állandó fájdalmat, amivel kénytelen volt együtt élni.

A fájdalom ellenére nem csak festett, de politikailag is aktív maradt, 1948-ban belépett a Mexikói Kommunista Pártba. Egészségi állapota 1950-ben kezdett rohamosan romlani, jobb lába üszkösödött. Kilenc hónapig feküdt ágyhoz kötve a kórházban, újra műtétek sorozatán esett át, kerekesszékbe kényszerült és állandó fájdalomcsillapításra szorult. Frida azonban még ekkor is folytatta a festést, bár munkáin a fájdalom és az erős gyógyszerek nyomot hagytak, az ecsetkezelés utolsó képein már kevésbé pontos, mint korábban.

1953-ban Mexikóban kiállítást rendeztek munkáiból. Bár ekkor már nehezen mozgott, elment a megnyitóra. Mentőautó vitte az eseményre, a galériában pedig a neki előkészített ágyból üdvözölte a megjelenteket. Néhány hónappal később jobb lábának egy részét amputálni kellett, hogy megállítsák az üszkösödést.

 

Rossz egészségi állapota miatt depresszióba esett, az öngyilkosság is megfordult a fejében. Mindennek ellenére továbbra is részt vett a politikai életben, és bár 1954 nyarán tüdőgyulladást kapott, július 2-án mégis megjelent egy eseményen, melyen az USA guatemalai fellépése ellen tüntettek. Negyvenhetedik születésnapja után egy héttel, július 13-án, a szeretett Kék Házban halt meg. Bár az orvosok tüdőembóliát állapítottak meg a halál okaként, egyes naplóbejegyzései miatt nem zárható ki az öngyilkosság sem.

 

Frida Kahlót napjainkban is a legnagyobb mexikói művészek közt tartják számon. Hírneve halála után csak tovább nőtt. A Kék Ház 1958 óta múzeumként működik. Az 1970-es években a feminista megmozdulások kapcsán újra munkái felé fordult a figyelem, a női kreativitás egyik ikonjaként tartják számon. 2002-ben film készült életéről Salma Hayek főszereplésével. Hayden Herrera Frida címmel, Andrea Kettenmann Frida Kahlo címmel írt róla könyvet.

 

Források:

https://www.fridakahlo.org/frida-kahlo-biography.jsp
https://www.biography.com/artist/frida-kahlo
https://hu.wikipedia.org/wiki/Frida_Kahlo