Főkép

Újabb nyugat-afrikai zenész lemeze került a lejátszómba, bizonyságul arra, hogy ebben a régióban valóban rengeteg tehetséges muzsikus él és dolgozik. Habib Koité Szenegálban született 1968-ban, de mali griot felmenőkkel rendelkezik (Khassonké) és már gyerekkora óta gitározik. Kezdetben mérnöknek tanult, ám szerencséjére családja felismerte tehetségét és zenesuliba küldté. Miután 1982-ben befejezte tanulmányait, különböző együttesekben játszott, majd 1988-ban megalapította saját zenekarát. Első külföldi fellépésére 1994-ben került sor, nevét főként az 1998-ban megjelent második lemeze után ismerték meg a nagyvilágban.

 

A mostani korongra öt évet vártak a rajongók, ami bizonyos szinten érthető, hiszen az elkészült anyaggal turnézni kell, ami esetében általában több kontinenst érint. A másik ok, amiért ilyen hosszú idő telik el két albuma között, az nem más, mint Habib Koité maximalizmusa. Ez nála kifejezetten időigényes folyamat, mire kitalál minden hangot, hangzást, hangszert, dallamot az valóban évekig tart. Még mindig tartja magát az eredeti céljához, miszerint hazája, Mali változatos zenéjét kívánja bemutatni, megőrizni, és persze nem mellékesen saját képére formálni.

 

Igazából ennek a törekvésnek köszönhetően mondják páran azt, hogy gyakorlatilag semmi új nem található a Kharifa lemezen, ugyanazt csinálja, amit az utóbbi pár évben már feljátszott a stúdióban. Ezzel az állítással nem tudok vitatkozni, mivel az előző albumokat nem ismerem. Nekem tetszik az új anyag, ami a rengeteg vendégmuzsikusnak köszönhetően kifejezetten változatos lett, a különféle hangszerek és énekesek szerintem nagyban gazdagítják a hangzást, lásd az olyan számokat, mint a „Forever” vagy a „Symbo”.

 

A szövegek nem szépítik a helyzetet, van dal, ami a fővárosba költöző menekültek reménytelenségéről szól, de írt az hazája jelenlegi helyzetéről, máskor pedig a szeretet fontosságáról énekel Koité, de nem feledkezik meg a múlt dicső pillanatairól, vagy a közösség erejéről és szerepéről, a toleranciáról. Minden számhoz tartozik egy rövid magyarázat, amelyek francia és angol nyelven is elérhetőek honlapján.

 

Annak sem lesz hiányérzete, aki hozzám hasonlóan nem rendelkezik a szükséges nyelvtudással. Kis túlzással a zene magáért beszél, engem elsőre a hangulatával fogott meg. Nyugalom és kiegyensúlyozottság árad belőle, még azokban a számokban is éreztem némi optimizmust, amelyek egyébként szomorú, vagy aggódó szöveggel rendelkeznek. Ez a békesség talán azoknak az időtlen dallamoknak és ritmusoknak köszönhető, melyet a Maliban élő népektől vett kölcsön, hogy hozzátegye a gitárjátékát és egy kis afropopot. Véleményem szerint sikerének titka az egyszerűség, illetve az, hogy keze alatt ennyire természetesnek, autentikusnak hat a zenéje. Ez egyfajta varázslat, amit jól kiegészít a griot hagyományőrzés, felelősségvállalás, és ami a legfontosabb, a nyitottság. Nyitottság más kultúrákra, érdeklődés idegen emberek iránt.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: iVazy, Symbo, Forever

2020-ban megjelent album (Contre-Jour / Broken Silence)

Weboldal: https://habibkoite.com/

 

 

A zenekar tagjai:

Habib Koité

Mahamadou Kone

Abdoul Wahab Berthe

Charles August Coulibaly

Issa

Mama

 

Közreműködők:

Toumani Diabaté

Amy Sacko

Sekou Bembeya Kouyate

M'Bouillé Koite

Cheick Tidiane Koité

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Wara (ft. M'Bouillé Koite)
  2. iVazy (ft. Cheick Tidiane Koité, M'Bouillé Koite)
  3. Kharifa (ft. M'Bouillé Koite)
  4. Hakilina
  5. Forever (ft. Toumani Diabaté, Sekou Bembeya Kouyate)
  6. Mande
  7. Djiguiya (ft. M'Bouillé Koite)
  8. Ntolognon
  9. Yaffa (ft. M'Bouillé Koite)
  10. Symbo (ft. M'Bouillé Koite, Amy Sack, Sekou Bembeya Kouyate)
  11. Tanate
  12. Fanta Damba