Főkép

A földi idegenek számomra az utóbbi évek talán legjobban várt ismeretterjesztő könyve volt (igen, még Harari legújabb könyvénél is jobban vártam). Mert hát hangyák, és az én kis majdnem-mürmekológus szívem őrült dobogásba kezdett, amikor megláttam a kötet beharangozóját. Emiatt elég magasra került a léc, el kell ismernem, hogy voltak azért elvárásaim a könyvvel kapcsolatban, de örömmel jelentem, hogy A földi idegeneknek majdnem az összeset sikerült megugraniuk.

 

Nemzetközi szinten nem lehet panasz a hangyás szakirodalom mennyiségére és minőségére sem, magyarul viszont nem sok támpontot találunk ezen a téren, úgyhogy hiánypótló műről van szó, ami még azoknak is tud újat mutatni, akik nem teljesen laikusok a témában.

 

A címválasztás nem is lehetne találóbb: a hangyák világát tanulmányozva hamar rájön az ember, hogy nem kell a science fiction műfajához fordulni egy, a mienktől teljesen eltérő jellegű intelligencia megtalálásához, elég ha egy kicsit más szemszögből szemléljük a hangyák társadalmát.

 

Egyetlen hangya egyedül nem sokra megy, egy egész hangyaboly azonban elképesztő dolgokra képes: a dél-amerikai levélvágó hangyák egész fákat képesek megkopasztani, hogy a leveleken utána gombát termesszenek hatalmas föld alatti fészkük kamráiban; az afrikai vándorhangyák rettegett természeti csapásként jelennek meg, melyek minden útjukba kerülő dolgot letarolnak; egyes vöröshangya fajok akár évtizedeken keresztül is építgethetik hatalmas fészküket. De vajon hogy képes ez a sok icipici állat ilyen összhangban együttműködni? Hogy képes ez a sok, önálló gondolkodásra képtelen egyed együttesen olyan mérnöki tervezést igénylő dolgokat kivitelezni, amikről az emberek csak álmodhatnak?

 

Többek közt erről szól A földi idegenek: a könyv egyik kitűzött célja a hangyák antropomorfizálástól mentes bemutatása. Emberként, ráadásul napjaink individualista világában nehéz elvonatkoztatnunk az egyéntől. Társadalmunk ugyanis egyénekből épül fel, akiknek kisebb-nagyobb döntési szabadságuk van mindennapi életük alakításában; a hangyák esetében azonban nem az egyedek tekinthetők egy-egy működési egységnek, hanem a kolóniák, ugyanis egy-egy hangya önmagában gyakorlatilag életképtelen, csak a hangyaboly, vagyis a kolónia bonyolult rendszerében, társaival együtt képes boldogulni.

 

Csősz Sándor 200 oldalon bemutatja nekünk a hangyák evolúcióját, morfológiáját, kommunikációját, szaporodását, egy kolónia életútját, valamint ember és hangya kapcsolatát. Nem kis vállalkozás ezt a sok témát ilyen kevés oldalba besűríteni, de mint kiderül, nem is lehetetlen – valóban bepillantást nyerhetünk a hangyák elképesztően izgalmas és összetett világába. Csősz Sándor tolmácsolásában elkísérhetjük a királynőt a nászrepülésére, a dolgozók nyomába szegődhetünk portyázás közben, bepillanthatunk a hangyák „mezőgazdasági” tevékenységeibe, és azt is megtudhatjuk, mi történik az imposztorokkal, akik szaporodni próbálnának a királynő háta mögött. Izgalmas, sokszor akciófilmbe illő utazásnak lehetünk részesei olvasás közben.

 

Kötelező olvasmány mindenkinek, aki érdeklődik a rovarok iránt, különös tekintettel leendő vagy lelkes laikus mürmekológusokra, de bátran tudom ajánlani amatőr természetbúvároknak, David Attenborough-rajongóknak és mindenkinek, akit lenyűgöznek a természet olykor aprócska, mégis lenyűgözően összetett csodái.