Főkép

Közel 2 kg-os, 960 oldalas kötet, melynek figyelemfelkeltő (bár kissé szerencsétlen) címe és szép külseje ideális ajándékkönyvvé teszi (az ára miatt is meg kell becsülni), de szerencsére a tartalma is rendben van. Jelentem, én elolvastam, láttam mind az 1001-et, és kérek még…

 

A vaskos kötet nem kimondottan a fotográfia történetét mutatja be, mert a legfontosabb fotósoktól sem került be minden korszakalkotó kép, és a technika fejlődéséről is legfeljebb szóban mesél, az eszközöket nem látjuk, de a velük készült képeket igen. A Joseph Nicéphore Niépce által készített legelső fotográfiától 1826-ból, napjaink fontos és ikonikus felvételeiig hatalmas ívet jár be a könyv, és igyekszik épp úgy bemutatni azon képeket, amelyek a technikát vitték előbbre, mint azokat, amelyek akár a művészi, akár az alkalmazott fotográfiában maradandót jelentettek. Bár a viszonylag tömör leírások nem teszik lehetővé az egyes fotók mélyreható elemzését, elég világosak és követhetőek ahhoz, hogy megértsük, hogy „ezen meg mit kell nézni”.

 

Emellett azonban a könyv az emberiség utóbbi majd’ két évszázadának a krónikája is, hiszen számtalan történelmi eseményről látható benne fénykép. És, amint azt mindenki jól tudja, borzalmakban nem volt hiány. De a művészi ill. dokumentarista fotók mellett a divat- vagy a sportfotózás emblematikus képeit is megtaláljuk itt. A kötet felépítése nem homogén, épp úgy kapunk egyetlen fotót oldalpáron, több szöveggel, mint két oldalon négyet (amikor persze az adott képek elég kicsik, de hát mire jó a google, ha nem erre). A szövegben mondjuk relatíve sok hiba maradt, szemlátomást rövid határidővel dolgozott a sok fordító és a szerkesztő, de nem vészes, így is élvezhető és érthető.

 

Természetesen, mint bármilyen válogatás, ez sem mentes a szubjektivitástól, az sem meglepő, hogy az amerikai és brit fotósok vannak túlsúlyban, lévén a szerkesztőgárda is a nyugati világból került ki. Teljes, átfogó képet azonban semmilyen fotós könyvtől nem lehet várni, hiszen két évszázad alatt irdatlan, feldolgozhatatlan mennyiségű fontos kép készült, és ezt az is jól jelzi, hogy maga a kötet csupán a 141. oldalon jut el az 1900-as évekhez. És valóban roppant érdekes és izgalmas látni, mi minden csodát voltak képesek létrehozni ill. megörökíteni a 19. században is, azokkal a mai szemmel kezdetlegesnek tetsző eszközökkel.

 

Túl azon, hogy a kötet súlya miatt nem egyszerű olvasmány, mindvégig módfelett izgalmas és érdekes. Sok egyéb mellett két dolgot is leszűrtem közben, bár meglehet, ezek a meglátásaim csak jelen válogatás kapcsán helytállóak, és a fotográfia teljes történetét nézve nem lennének azok. Az egyik, hogy meglepően sok hölgy fotós volt a korai időszakban. Az új „művészet” talán demokratikusabb volt, mint a korszak amúgy, de az is lehet, hogy pusztán gazdag feleségeknek volt ideje és anyagi háttere, hogy a felszerelést megvásárolják és használják. Viszont a kisfilmes gépek elterjedésekor, azaz a fotográfia aranykorában, amikor Cartier-Bresson és társaik alkották örökérvényű képeiket, meglehetősen kevés női fotográfust találunk – vagy csak kevesek képei kerültek a kötetbe. Ez később változott.

 

A másik, hogy feltűnt, hogy egészen sok fotós ért meg magas kort. Nyilván Robert Capa és más haditudósítók nem voltak ilyen szerencsések, de még a háború borzalmairól tudósító és azokat túlélő fényképészek között is találunk jó pár olyat, aki tovább élt, mint az általam feltételezett átlag. Persze lehet, hogy tévedek, és általában megnőtt az emberiség átlagéletkora (a nyugati világban legalábbis), és semmi köze nincs ehhez a fotózásnak, de olyan romantikus és jóleső arra gondolni, hogy maga a fényképezés egy olyan aktus, mely képes meghosszabbítani az azt űzők életét, a jó fotó elkészítéséhez szükséges koncentráció által. Mert azt sok fotós vallja, hogy fényképezés közben megváltozott tudatállapotba kerül, és akkor tudja a legjobb képeit meglőni. És ez nem csak a fotózást művészetként használókra igaz.

 

Akárhogy is, ezt a kötetet tényleg érdemes végigolvasni (is, nem csak nézegetni!), és ha bármelyik kép vagy fotós nagy hatással van ránk, az interneten vagy további könyvekben lehet folytatni a megismerésüket. De ez a könyv önmagában is nagyon sokat ad, szóval ne porosodjon díszként a polcon!