Zenék a nagyvilágból – Aziza Brahim: Sahari – világzenéről szubjektíven 205/2.
Írta: Galgóczi Tamás | 2019. 12. 08.
Mindig öröm számomra, ha olyan előadó lemeze kerül a kezembe, akinek a koncertjén korábban már voltam, így nemcsak a zenéjéről van elképzelésem, hanem a színpadi produkciójáról is. A 2015-ös Womex egyik fellépőjeként (erről röviden itt) Aziza Brahim nevéhez fűződik kis túlzással az első találkozásom a kortárs világzenével. Persze ha egy kicsit is figyelmesebb vagyok, akkor már megnézhettem volna a 2014-es MüPás fellépését, és mivel egy évvel később, a Szigetre is meghívták, a ráadás lehetősége is adott volt.
De ilyen az élet, mindig több a lehetőség, mint ami ezek közül megvalósítható. Szerencsére nemcsak koncertekből áll a világ, hanem bármikor meghallgatható albumokból, melyek rendszeres időközönként újabb darabokkal gyarapodnak. A 2019-es év november havának közepén jelent meg Aziza Brahim Sahari című korongja, amiről többek között azt érdemes tudni, hogy sorrendben ez már a harmadik, amely a Glitterbeat kiadó gondozásában készült. Az utóbbi évek alatt bennem kialakult pavlovi reflexnek köszönhetően ez számomra egyet jelent a minőséggel és a kötelező hallgatnivalóval – ami akkor is igaz, ha vannak olyan előadók a kiadó kínálatában, akiknek a zenéje nem tetszik.
A Saharawi menekülttáborban született énekesnő jelenleg Spanyolországban él, és miközben megőrizte arab-berber gyökereit, az évek során zenéje számos külső hatással gyarapodott. Ezek mindegyike felfedezhető ezen az albumon, hiszen a mostani tíz dal mindegyike más-más karakterrel bír, hol ez, hol egy teljesen más hatás a meghatározó. Ami nem változik, az Aziza Brahim bársonyos és érzelemdús hangja, és a törekvés, hogy képviselje népét, amely az 1975-ös marokkói megszállás óta harcol, szenved és vágyik a függetlenségre.
Az első szám (Cuatro Proverbios) teljes egészében a hagyományok előtti tisztelgés, nincs benne más, csak ének és tabal dob – ennek ellenére érzem benne az erőt és valami időtlenséget. A nagyvilág felé nyitást példázza a „Hada Jil”, amiben már elektromos hangszerek is felbukkannak, a ritmusa pedig szerintem reggae-val kacérkodik. A rögtön utána következő „Lmanfa”, a maga egyszálgitár-ének kettősével nyilvánvalóan egy gyöngyszem, középpontba állítva Brahim hangját, énekét. A hatást a nagyjából félidőben csatlakozó többi hangszer sem rontja le, inkább csak felerősíti, mintha egyre újabb reflektorok világítanák meg az énekesnőt.
Az egész albumra jellemző mondanivaló legjobban a szépséges „Ard El Hub” dalban érvényesül. Ez arról szól, hogy a menekülteknek lehetetlen hazatérniük hazájukba. Ha jól értettem, akkor a szöveget Zaim Alal saharawi költő írta kifejezetten Brahimnak, hogy elénekelje.
Sajnálatos aktualitása a lemeznek, hogy 1975 óta a helyzet csak romlott, hiszen ma már nem csupán a saharawiak élnek menekültként, hanem világszerte egyre többen kényszerülnek hazájuk elhagyására. Ilyen nézőpontból Aziza Brahim mindenki érdekében énekel. Szerintem erre a kilátástalanságra utal egyébként a lemez borítója, amin egy kislány látható, balettruhában, ami egy teljesen átlagos gyerekkori álom, da ha figyelembe veszem a háttérben látható menekülttábort a sivatagban, ez legalább annyira valószínűtlen jövőkép, mint az, hogy a marokkóiak önként kivonulnak a nyugat-afrikai Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságból.
A Sahari egy csodálatos lemez, tele emlékezetes dallamokkal, amelyekben ott van a múlt és a jelen, öröm és szomorúság, a sivatag és az egész világ. Brahim és Amparo Sánchez együttműködése úgy gondolom valóban képes volt újabb színekkel, ízekkel gazdagítani a zenét. Már csak az szükséges, hogy valamikor újra felkeressék hazánkat, és élőben is élvezhessem ezeket a dalokat.
Meghallgatásra ajánlott számok: Cuatro Proverbios, Ard El Hub, Lmanfa
2019-ben megjelent album (Glitterbeat)
Weboldal: http://azizabrahim.com/
A zenekar tagjai:
Aziza Brahim – ének
Ignasi Cussó – gitár
Aleix Tobias – ütőhangszerek
Guillem Aguila – basszusgitár
Amparo Sánchez
A lemezen elhangzó számok listája:
- Cuatro Proverbios
- Sahari
- Hada Jil
- Lmanfa
- Mujayam
- Leil
- Masaa Tufulati
- Ard El Hub
- Las Huellas
- Ahlami