Főkép

A Zöld-foki szigetekről származó énekesnő előző lemezén már volt egy Horace Silver feldolgozás, szóval annyira nem lepődtem meg, hogy ezúttal egy egész albummal tiszteleg a hard bopot, mint stílust megteremtő zongorista előtt. Főként ha figyelembe veszem azonos zenei gyökereiket (Silver édesapja is a szigetekről vándorolt ki, az ottani muzsika végig érezhetően jelen volt a szerzeményeiben, és Souzához hasonlóan ő is a jazz mellett tette le a voksát). Éppenséggel a jazz domináns megléte miatt hezitáltam egy sort, hogy ennek a lemeznek egyáltalán van helye vagy nincs a rovatban. Többszöri meghallgatás után végül abban maradtam, hogy azért van annyi latinság benne, hogy maradhat, illetve kíváncsi voltam, mit kell manapság világjazz alatt értenem.

 

Az albumra felkerült tizenegy dal közül nyolcat Horace Silver komponált, a maradék három pedig új szerzemény, melyek közül kettőt Theo Pascal jegyez. Az eddigi interjúkból kiderül, mennyire fontosnak tartják annak a szellemi örökségnek a megőrzését és továbbadását, amit Silver létrehozott az instrumentális Zöld-foki szigeteki muzsikák (és más helyi stílusok), valamint a jazz ötvözéséből.

 

Amennyire értek hozzá, ezt a célt maximálisan sikerült teljesíteniük. Az lehetett igazán nehéz, hogy Silver életművéből kiválogassák azokat a számokat, amelyek legjobban képviselik ezt a zenei keveredést. Az is igaz, hogy a feldolgozások közül három már hallható volt korábbi lemezeken („Song for My Father”, „Cape Verdean Blues” és „Pretty Eyes”), szóval nem lehetett kérdéses helyük a mostani albumon.

 

Meglepett Carmen Souza rendkívül változatos éneke, amely sokkal jazzesebb, mint az előző, Creology című korongon, bár időnként most is éreztem az incselkedő felhangot benne (például az utolsó, „Silver Blues” című tételben), és még akkor is hozza a saját stílusát, amikor Silver szerzeményeiben énekel (Nutville). A lemez másik erőssége, hogy a négy muzsikus nagyon figyel egymásra, mindenkinek jut tér, levegő, de ettől csak még izgalmasabb lesz a zenéjük. Nekem főként a ritmusszekció tetszik (az éneken kívül), Elias Kacomanolis már megint kitett magáért.

 

Azt ugyan továbbra sem tudom megmondani, hogy a The Silver Messengers most jazz, vagy már worldjazz, viszont mindenképpen élvezetes főhajtás az öt éve elhunyt Horace Silver (1928. szeptember 2. – 2014. június 18.) emléke és hagyatéka előtt.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Kathy, Song for my Father, Nutville, Lady Musika

2019-ben megjelent album (Galileo Music)

Weboldal: http://www.carmensouza.com/

 

 

A zenekar tagjai:

Carmen Souza – ének, zongora, gitár

Theo Pascal – nagybőgő, basszusgitár

Elias Kacomanolis – dob

Benjamim Burrell – zongora

 

Közreműködők:

Zoe Pascal – dob (track 10)

Jonathan Idiagbonya – zongora (track 9)

Sebastian Sheriff – ütőhangszerek (track 9)

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Soul Searching
  2. The Jody Grind
  3. Señor Blues
  4. Nutville
  5. Lady Musika
  6. St Vitus Dance
  7. Pretty Eyes
  8. Kathy
  9. Song for my Father
  10. Cape Verdean Blues
  11. Silver Blues