Philip Reeve: A ragadozó aranya

Bár a Ragadozó városok sorozat első kötetéből Peter „Gyűrűk Ura” Jackson forgatott látványos filmet nemrégiben, a film nem ment igazán nagyot a mozikban. A regény folytatása szerencsére ennek ellenére megjelent magyarul.

A sorozat egy posztapokaliptikus/steampunk világban játszódik, melyben bolygónk feldúlt-legyalult felszínét mozgó városok járják. Nem mind ragadozó, és nem is mindenki akar ilyen városokban élni – de az emberiség zömének azért az állandó lakcíme valójában folyamatosan változtatja a helyét. Az első rész iszonyú pörgős és izgalmas volt, miközben a döbbenetes háttérre váratlan fordulatokban gazdag cselekményt húzott, és olyan szereplőket, melyek nem csupán a különleges világ miatt voltak szintén különlegesek.

Philip Reeve-nél a legfantasztikusabb sztoriban is ott van a valóság, gyakran igen keményen. Bár ez a sorozata Young Adultként, fiatal felnőtteknek szántként van elkönyvelve, ifjúságinak nem is mondanám, inkább felnőtt fantasy-kalandregénynek, még akkor is, ha a véres ill. forró jeleneteket nem részletezi. De a szereplői is sokkal inkább emberiek, hogysem bármelyikük makulátlan hősként léphetne fel – meggyőződésem, hogy ez az egyik oka a Ragadozó városok hatalmas angol sikerének is (na meg az, hogy az első rész „fővárosa” London volt).

A ragadozó aranya szinte ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész hatalmas „tűzijátékkal” abbahagyta, ám onnantól egészen új irányba viszi Reeve a sztorit. A történésztanonc Tom és sebhelyes arcú barátnője, Hester egy, a szokásosnál sokkal békésebb, ámbár nem kicsit fura mozgó városban landol, Anchorage-on. Velük tart egy bogaras, egyben kalandos életű professzor, aki folyton Amerikáról, az elveszett földrészről beszél, mely a nagy kataklizma óta szinte mindenki szerint lakatlan és át sem lehet oda jutni – bár ő azt állítja, járt már ott…

Ahogy haladunk előre a történetben, idővel Anchorage mellett Tom és Hester kapcsolata is veszélybe kerül, és Reeve nem fél az első részben olvasottaknál is meglepőbb fordulatokat bevetni. Közben sok új szereplő is kerül a történetbe, a könyvbe pedig betették a harmadik rész első két fejezetét, csak hogy még jobban várjam a folytatást.

Bár Reeve több regényében is éreztem azt, hogy a szereplők kissé furán reagálnak, amikor tömegek pusztulnak el, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek erkölcsi kérdések ezekben a könyvekben. A mondanivalót viszont nem tolja az arcunkba az író – pusztán a lepusztult földek leírása is emlékeztet rá, hogy mi felé tartunk mi itt… De a legfőbb erőssége a Ragadozó városok sorozatnak az, hogy messze érdekesebb és izgalmasabb, mint a ma kapható kalandregények zöme, ráadásul a szereplők is üdítően sajátosak. A magyar kiadásban maradt néhány hiba, de összességében rendben van. Jöhet a harmadik!