Főkép

Van abban valami elszomorító, amikor azt kell leírnom, hogy ez az utolsó albuma az előadónak, mert nem sokkal a megjelenés előtt elhunyt. Ekkor még csak ötvenkilenc éves volt az Algériában született, majd gyerekként Franciaországba költözött énekes. Pályafutása kifejezetten mozgalmas: készített szóló lemezeket, alapított együtteseket, és halmozta a stílusokat. Arab rai, rock, punk – és ezek csak a fontosabb hatások, melyeket felhasznált saját hangjának megalkotásakor.

 

Szerencsére a halál nincs jelen a lemezen, helyette arab dallamok keverednek punkos indulattal, többnyire francia nyelvű politikus szövegek társulnak rockzenével, érzelmek és élettapasztalat árad minden hangból. A hangszerelés helyenként minimalista, máskor epikusan gazdag (Ansit), de végig érződik rajta a ráfordított kétévnyi munka. Minden hang a helyén van – ami azért nem lehetett olyan egyszerű –, és a különféle stílusok használata ellenére egységes képet mutat. Rachid Taha hangja egyszerűen ellenállhatatlan, pont olyan orgánuma van, amivel tartós popsikereket lehet elérni, vagy egyszerűen csak meghódítani a hallgatókat.

 

Ezt a lemezt sem érdemes egyetlen alkalommal lejátszani, mert annál sokkal több finomság van benne. Például a francia sanzonokat idéző füttyszó keveredik arab dallamokkal az „Insomnia” alatt, punkos lendületű gitárokra épül az „Andy Waloo”, miközben az ének minimalizmussal kacérkodik. Kedvencem a „Wahdi”, amelyben gnawi ritmusok keverednek mariachi trombitával, és az egészet elsodorja az ének (vendégként Fleche Love ellenpontozza Tahát). Aztán többször előfordult, hogy Közel-Keleti arab elemeket hallok vissza a hegedűtől ezen a fekete kontinensnek dedikált albumon, és az első nótában mintha andalúz gitárok is lennének.

 

Cseppet sem érzem túlzásnak azt az állítást, miszerint ez az album egyszerre hagyománytisztelő és művészi, nomád és kozmopolita. Nekem az ismerős egzotikum jutott eszembe a Je suis africain lemezről, mert tényleg úgy éreztem hallgatás közben, hogy az arab dallamok egzotikusan távoliak, de az egészet mégis közel éreztem magamhoz (gondolom a rockos gitárok miatt). Egyedül azon sajnálkoztam, hogy nem értem a szövegeket, mert biztosan segítenének még jobban befogadni azt a fájdalommal vegyes optimizmust, életszeretetet, ami annyira benne van Rachid Taha utolsó lemezében.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Ansit, Andy Waloo, Je Suis Africain, Wahdi

2019-ben megjelent album (Naïve Records)

Weboldal: https://www.facebook.com/RachidTahaofficiel/

 

 

A zenekar tagjai:

Idan Raichel – szöveg és zene, ének, hangszerek, zongora

 

Közreműködők:

Flèche Love – ének

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Ansit
  2. Aïta
  3. Minouche
  4. Je Suis Africain
  5. Wahdi (feat Fleche Love)
  6. Insomnia
  7. Andy Waloo
  8. Striptease
  9. Like A Dervish
  10. Happy End