Főkép

Biztos vagyok benne, hogy az idén tizenöt éves, vagyis szép kort megért Hanggai együttes számára az áttörést az jelentette, amikor 2015-ben megnyerték a Sing My Song elnevezésű kínai tévéshow második évadát. Ennek köszönhetően kis túlzással egymilliárd ember ismerte meg a nevüket és a zenéjüket. Ezt követően már nem egy külvárosi punk-rock banda voltak, akik három akkord pengetésével torokénekelve siránkoznak a hajdanvolt pusztai nomád életmód után, hanem olyan zenészek, akik különféle projektekben igyekeznek kiteljesíteni művészetüket, teszik próbára alkotó energiáikat – s közben egy pillanatra sem felejtik el mongol gyökereiket.

 

A tévés fellépés után első nekifutásra a klasszikus zenével kerültek közelebbi kapcsolatba, amikor Tan Dun (többek között ő írta a Tigris és Sárkány című film zenéjét) társaságában áthangszerelték és nagyzenekarral előadták pár korábbi dalukat. Ez legalább annyira szokatlan, mint amikor a Metallica csinálta meg ugyanezt, és ugyan sokan keverik a szimfonikusokat a metal muzsikával, de szerintem még ebből a mezőnyből is messze kiemelkedik a Hanggai, köszönhetően az alapban különleges zenei világuknak, amihez bármit hozzátesznek, az csak még egyedibb lesz. Remélem egyszer lemezen is kiadják ezeket a koncerteket.

 

Más együttes ezt követően nagy valószínűséggel visszatérne az eredeti stílusához, azonban a Hanggai mit már említettem, nem egy szabvány társulat. Még több lehetőséget és zenei sokszínűséget keresve Ilchi (alapító és énekes) megkérte Jianbo Bi-t (Tan Dun egyik tanítványát), hogy hangszerelje át néhány régi és új dalukat – jazzes rézfúvósokra.

 

Ez a lemez jelent meg idén márciusban, és gyakorlatilag nem tudok betelni vele.

 

Producerként azt a Garth Richardsont kérték fel, aki a Horse of Colors albumért is felelt, szóval a megszólalás minősége garantált. A felvételek egyébként az USA-ban készültek, és érződik rajta hogy örömzene, minden résztvevő élvezte a zenei kalandozást, a határok nélküli együtt muzsikálást. A Hanggai zenéjében eddig is egyszerre volt jelen Nyugat (rock) és Kelet (torokéneklés, lófejes hegedű, dallamok, stb.), amihez most hozzá adódik ez jazzföldről szalajtott rezesbanda. Mintha Luis Armstrong trombitálna Ailun és Ilchi oldalán. A mongol puszták mellé felsorakoztak az amerikai metropolisok – meghökkentő keverék, de nekem nagyon tetszik. Ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta Ilchi, hogy megpróbálnak újfajta párbeszédet létrehozni a keleti és nyugati zenék között.

 

A tizenhárom fős fúvósszekciónak köszönhetően gyakorlatilag minden dal új dimenziót kap, és ez a fajta előadásmód messze túlmutat a megszokott akusztikus verziókon. Elvégre itt az eredeti kompozíciókat nem butítják le, hanem ráadnak még egy-két réteg ruhát, amitől még jól felismerhető marad, csak közben sokkal izgalmasabb, vonzóbb lesz. A legszebb az egészben, hogy a fúvósok nem csupán a fellelhető szabad tereket lakják be, nem csak improvizációkkal múlatják az időt, hanem új témákkal egészítik ki az eredeti nótát. Jó példa erre az „Gunagen Ulaan Bataar”, ahol végig megtartották az eredeti szám rockos alapját, és ezt turbózzák fel a rezesek. Ettől sokkal bombasztikusabb, nagyívűbb lett, a lágyság és a keménység még jobban érvényesül – viszont a fúvósok nincsenek mindig jelen, csak amikor tényleg pluszt nyújtanak.

 

Az meg egyszerűen bámulatos, mennyire formálható a „The Achnatherum Splendens In The North” című dal. Ezzel nyerték meg a tévéshowt, és ugyebár ott is több verziót csináltak belőle (nagyzenekar, rockzenekar, akusztikus), de a tempójában kissé visszafogott, melankolikus fúvósokkal kiegészített változat nekem legalább annyira tetszik, mint a tévés. Legalább ennyire élvezetes a „Horse of Colors”, ami talán a legjazzesebb tétel a lemezen. Ezt úgy érik el, hogy itt bizony időnként átveszik az irányítást a rezesek – és milyen jól teszik.

 

A Big Band Brass 2019 album egy nagyon különleges találkozást örökít meg, méltó folytatása a Hanggai eddigi munkásságának. Szomorkodásra egyedül az ad okot, hogy az idei európai turnéjuknak nincs magyar állomása. Pedig jó lenne megnézni, ahogyan az egy híjján húsz muzsikus felsétál a színpadra és elkezdenek zenélni.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Uncle Lama Visiting His Lover, Horse of Colors, The Achnatherum Splendens In The North

2019-ben megjelent album (Starsing Music)

Weboldal: https://hanggaiband.com

 

 

A zenekar tagjai:

Yiliqi (Ilchi) – ének, tobshuur

Batubagen (Bagen) – ének (torokéneklés), morin khuur

Hrizha (Hurcha) – ének

Ailun (Allen) – szólógitár

Niu Xin – basszusgitár

Yang Zhenghai (MengDa) – ütőhangszerek

 

Közreműködők:

Jazz Brass Band

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. 鴻雁 – The Swan
  2. 丁吉圖灣 – The Dinjid Bay
  3. 四歲的海騮馬 – Four-year-old Hailiu Horse
  4. 古納根烏蘭巴特 – Gunagen Ulaan Bataar
  5. 北邊的芨芨草 – The Achnatherum Splendens In The North
  6. 花斑馬 – Horse of Colors
  7. 約會 – Dating
  8. 烏仁都希 – Uran Dush
  9. 戈壁路 – Gobi Road
  10. 初升的太陽 – The Rising Sun
  11. 喇嘛大叔尋親記 – Uncle Lama Visiting His Lover
  12. 上海產的半導體 – Tha Shanghai Made Semiconductor