Főkép

Az Iron Maiden nevű brit együttes már olyan régóta koptatja a világ koncertpódiumait, hogy kellőképpen sokféle statisztikai adatot lehet összeszedni az első ízben 1992 májusában megjelent albumukkal kapcsolatban. Ez volt a kilencedik lemezük, a második, amin már nem játszik Adrian Smith gitáros, az utolsó, amin Bruce Dickinson énekel (egészen 1999-ig, mert a rajongók örömére akkor tért vissza a bandába). Korábban sosem készítettek ilyen hosszú lemezt, és első ízben itt választottak másik grafikust Derek Riggs helyett, Melvyn Grant személyében. Ő pedig szakítva az addigi hagyományokkal olyan Eddie figurát álmodott meg, aki a telihold fényében fürdő téli erdőben, egy fatörzsből előbújva jön velünk szemben. Engem kifejezetten képregényes képkockára emlékeztet ez a borító, amiről üdítő változatosságként hiányzik minden utalás a korábban megjelent anyagokra.

 

Egy időben sokan azt vetették az Iron Maiden tagok szemére, hogy zenéjük semmit sem változik az évek során, erre kijött ez a lemez, ami minden addigi korongnál változatosabb lett. Olyan nótákkal, mint a szokásosnál gyorsabb, speed vagy thrash metal-szerű „Be Quick or Be Dead”, a bluesos „From Here to Eternity”, a „Wasting Love” című ballada, és a leghosszabb, illetve ebből a dalcsokorból máig a legismertebb címadó tétel. Ez utóbbi kifejezetten remek koncertdarab, szinte magától énekelteti a közönséget, hossza és felépítése okán pedig emlékeztet a korábbi epikus dalokra (Steve Harris szerzeménye). Gyakorlatilag már ezért az egy számért érdemes beszerezi a lemezt, kis túlzással minden benne van, amiért szeretni lehet az együttest, a keretes szerkezet, tempóváltások. Kezdve Bruce Dickinson énekével, folytatva a gitárosok ténykedésével, befejezve a felsorolást Nicko McBrain dobolásával. Nem tagadom, nekem évekig ez volt az egyik kedvenc számom tőlük.

 

 

A lemezen még cseppet sem érződnek a kilencvenes évek problémái, amik közé a grunge térnyerése ugyanúgy beletartozik, mint Bruce távozása vagy Steve válása – és ez még korántsem a teljes lista. Az viszont szerintem vitathatatlan, hogy ezen már picit érződik a kifáradás, mintha a korábban megjelent öt-hat lemezzel kiírták magukból a lényeget. Ez nem azt jelenti, hogy elfelejtettek dalokat írni, csak az addigi kreativitás látszólag Adrian távozásával elveszett, és ugyan Janick Gers nem bizonyult rossz gitárosnak, mi több, a dalszerzésből is kivette már a részét – a végeredmény nem ért fel az olyan lemezekkel, mint a Seventh Son of a Seventh Son vagy a The Number of the Beast. Nem véletlen, hogy erről az albumról a fanatikus rajongókat leszámítva legtöbbünknek elsőként a címadó opusz jut az eszébe – és más már nem igazán.

 

 

Szívem szerint a Fear of the Darkot egy jól sikerült átmeneti albumnak nevezem, ahol szövegileg eltávolodnak a rájuk jellemző fantasy-történelem témáktól, és olyan dolgokkal foglalkoznak, mint az Öböl-háború, az AIDS vagy a focihuligánok. Zeneileg keretesnek mondható, hiszen az első és kivált az utolsó szám nagyon jól sikerült, emlékezetes darab, amelyek mellé talán még kettő-három jó nóta tehető (például „From Here to Eternity” és „Afraid to Shoot Strangers”), a többi sajnos szerintem legfeljebb közepes. Igazából ezek sem rosszak – nem véletlenül porolták le 2015-ben az eredeti felvételt – csak a korábbi lemezekhez képest érezhető a minőségbeli különbség. Azt egyébként nem tudom mi mindent varázsoltak újra a stúdióban, de az biztos, hogy ez a lemez úgy szól, ahogyan kell. Minden a helyén van, arányos az ének, a gitárok – egyszóval bárki ült a keverőpult mögött, az megérdemelte a fizetését.

 

Az szerintem már sosem derül ki pontosan, hogy mi volt az utolsó csepp a pohárban, de a lemez megjelenését követő világkörüli turné után Bruce Dickinson távozott az együttesből, és szólókarrierjére koncentrált – de ez már egy másik történet.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Be Quick or Be Dead, Fear of the Dark, Afraid to Shoot Strangers

2019-ben megjelent album (Warner)

Az együttes weboldala: https://ironmaiden.com/

 

 

A zenekar tagjai:

Bruce Dickinson – ének

Dave Murray – gitár

Janick Gers – gitár

Steve Harris – basszusgitár, vokál

Nicko McBrain – dob

Michael Kenney – billentyűs hangszerek

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Be Quick or Be Dead
  2. From Here to Eternity
  3. Afraid to Shoot Strangers
  4. Fear Is the Key
  5. Childhood’s End
  6. Wasting Love
  7. The Fugitive
  8. Chains of Misery
  9. The Apparition
  10. Judas Be My Guide
  11. Weekend Warrior
  12. Fear of the Dark