Főkép

Kaveh Sarvarian lemezére akkor lettem kíváncsi, amikor elolvastam az alcímét. Úgy gondoltam, ha valaki azt állítja magáról, hogy új perspektívába helyezi a perzsa zenét, azt meg kell hallgatnom. Mert ugyan eddig nem sok közöm volt az adott térséghez, így arra a kérdésre sem tudom a választ, miszerint jelenleg miként néz ki a perzsa zene. De szívesen elkísérek bárkit, aki a új utakat keres – legfeljebb félúton elbúcsúzom tőle.

 

Az már előzetesen tetszett, hogy Kaveh Sarvarian professzorként korábban Teheránban tanult és oktatott, és ez már a hetedik albuma, nem beszélve azokról az alkalmakról, amikor más együttesekhez csatlakozott a stúdióban vagy koncerteken. Mindezeken túl írt még három tankönyvet, és végül, de nem utolsó sorban többféle hangszeren játszik, amelyek között vannak hagyományos fúvóshangszerek, mint például a ney, és ütőshangszerek, mint a tombak.

 

Nem árt, ha első lépésben csendet teremtünk magunk körül, és persze ugyanezt valósítsuk meg vizuálisan – mert ekkor már nagy lépést tettünk a zenei élmény maradéktalan befogadása érdekében. A Kereshmeh albumon ugyanis nem találkozunk hagyományos értelemben vett szerzeményekkel, mindegyik darab Kaveh Sarvarian kísérleteinek, illetve az egyik legutolsó projektjének hozadéka. Patricia Álvarez táncosnővel közösen olyan műsort álmodtak színpadra, ahol autentikus hangszerek kísérik a közel-keleti, illetve balkáni táncokat.

 

A zene azonban egyáltalán nem mondható hagyományosnak, legalábbis úgy vélem, hogy a „Sueño persa” című dalban felbukkanó billentyűs hangszer hiányzott a középkori muzsikusok eszköztárából. Miként abban is biztos vagyok, hogy azt a módszert, ahogyan felépülnek a szerzemények, ebben a formában nem használták korábban.

 

Komponáláskor a jelszó minden bizonnyal a minimalizmus lehetett, a kompozíciók rövid dallamfoszlányokból, azok nagyszámú ismétléséből állnak össze, kiegészítve a muzsikus improvizációjával. Ez így leírva nem tűnik különösebben izgalmasnak, de a majd háromnegyed órás időtartam pont elegendő a transzba esésre, vagy arra, hogy kellőképpen ellazult, nyitott állapotba kerüljünk. Pont olyanba, ami ideális a zenehallgatásra, vagy ha szerencsénk van, akkor a tánc és a zene legalább annyira misztikus húrokat pendít meg bennünk, mint amilyet a szúfi dervisek kerengő tánca kivált a közönségből.

 

Bár a CD-hez adott füzet sajnálatosa szűkszavú a közreműködők tekintetében, annyi biztos, hogy Kaveh Sarvarian a legtöbb hangszeren egyedül játszik, de a kísérők jogosan vannak jelen, szükségesek az elképzelt hangzás eléréséhez (billentyűs mondjuk). Érdekesnek találtam az ének szinte teljes hiányát, mert ennek dacára, vagy éppen emiatt sokkal meghittebbnek, magamhoz közelebb állónak éreztem a zenét. Bár tény, az utolsó tétel (Sari Gelin) éppen az éneknek köszönheti az a hangulatot, ami egyszerre emberközeli és emelkedett.

 

Azt mondjuk nem gondolom, hogy ettől a muzsikától tömegek esnének transzba, abban viszont teljesen biztos vagyok, hogy aki végighallgatja a lemezt, az lelassul, és csak figyeli a méltóságteljesen hömpölygő hangokat.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Sari Gelin, En el camino del desierto, Sueño persa

2018-ban megjelent album (La Cupula Music)

Az előadó weboldala: http://kavehsarvarian.com/

 

 

A zenekar tagjai:

Kaveh Sarvarian

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. En el camino del desierto (In the Desert Path)
  2. Danza de Rumi (Dance of Rumi)
  3. Sonido del cañaveral (The Sound of Reedbed)
  4. Sueño persa (Persian Dream)
  5. Fiesta baluchi (Baluchian Party)
  6. Kereshmeh
  7. Sari Gelin