Főkép

Az Afro Celt Sound System története évtizedekkel korábban kezdődött, és a világ igazából akkor figyelt fel rájuk, amikor 1996-ban megjelent az első lemezük. Ezen Simon Emmerson azt az elméletét kívánta dokumentálni hangjegyekkel, miszerint a kelták Nyugat-Afrikából indultak útnak Európa felé, vagy legalábbis van kapcsolat a két régió között. Érdekes elképzelés, elsőre legalább annyira fura, mint az, hogy a magyarok a Szíriuszról érkeztek. Viszont míg ez utóbbi alátámasztására még nem láttam meggyőző bizonyítékot, addig a kelta és a nyugat-afrikai zene fúziója meglepően életképesnek bizonyult, és nem csak a stúdióban, hanem a koncertszínpadokon is működik.

 

Olyannyira, hogy több mint húsz évvel később, 2018 őszén már a nyolcadik nagylemeze jelent meg a társulatnak. A minden felesleges sallangtól mentes címmű Flight alapötlete madárvonulás megfigyelése közben merült fel Emmersonban, és talán mondanom sem kell, hogy az állatok vándorlásáról napjaink népvándorlása jutott az eszébe. Ennek köszönhetően azt mondják, hogy ez lett a legpolitikusabb albumuk. Biztos így van, ezzel nem szeretnék vitatkozni, mert számomra sokkal izgalmasabb a zene felfedezése.

 

Ugyanis az alapkoncepció nem változott, a kelta-ír muzsikát ötvözik Nyugat-Afrika hangjaival. Mindezt úgy, hogy igazából nincs éles átmenet, a számok többségében mindkét komponensből van valamennyi, csak hol ez, hol az a hangsúlyosabb. A „Sanctus” például az afrikai kórusa és rezesei révén annyira „fekete”, amennyire csak lehet. Aztán felbukkan a hegedű, és szerényen ugyan, de jól hallhatóan hozzájárul a kompozíció kiteljesedéséhez.

 

Elsőre nem egészen értettem, hogy miért írta valaki azt a Flight kapcsán, hogy ez vizuális lemez. A sokadik meghallgatás után már egyetértek vele, mert csukott szemmel befogadva a hangokat, azok tényleg mindenféle képeket idéznek meg, mintha vonaton ülnénk és néznénk az előttünk elsuhanó különféle tájakat. Amelyek eltérnek egymástól, de az átmenet majd minden esetben harmonikus, megvan a folyamatosság, nincsenek döccenők.

 

Van itt táncolható (Thunderhead), nagyívű (Sanctus), részben a cappella (Marbhrannn Do Shir Eachann Mac'illEathainn), elszállós (Rippling) tétel – vagyis egy sokszínű utazásra invitálnak bennünket a zenészek. A csúcspontot azonban szerintem a lemez közepén elhelyezett „The Migration Medley” blokk jelenti, ezt érzem zeneileg a legerősebbnek, ha lehet, ezekben a számokban sikerül legjobban a fúzió.

 

Természetesen eszembe jutott az egy évvel korábban hallott SOAR, Catrin Finch és Seckou Keita albuma, amit szintén a madarak évenkénti költözése és a migráció közötti hasonlóság inspirált. Az összehasonlítást azonban elvetettem, mert annyira eltérő zenékről van szó, hogy nincs értelme az összevetésnek.

 

Szerintem kifejezetten előnyére vált a lemeznek, hogy ennyi közreműködőt kértek fel. Mind a kórusok, mind a vendégmuzsikusok jól hallhatóan gyarapítják, gazdagítják a hangzást, érdemben hozzátesznek a szerzeményekhez. Jó lenne őket is megnézni élőben, látni Johnny Kalsit, amint két kézzel püföli a dholját, és persze a többieket, gitárral, dudával, korával a kezükben.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: The Migration Medley – Homecoming, Sanctus, The Migration Medley – Migration

2018-ban megjelent album (ECC Records)

Az együttes weboldala: https://www.afroceltsoundsystem.org.uk/

 

 

A zenekar tagjai:

Simon Emmerson – gitár, programozás, lant

Johnny Kalsi – dhol, tabla, ütőhangszerek

N’Faly Kouyaté – ének, kora, balafon

Griogair – ének, duda

 

Közreműködők:

The Amani Choir

Stone Flowers

The Kick Horns

African Gospel Singers (Johannesburg)

Hiromi (The Wolf Girl) Kawabata

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Marbhrannn Do Shir Eachann Mac'illEathainn / Lament for MacLean
  2. Sanctus – featuring The Amani Choir
  3. Thunderhead
  4. Fissiri Wali Polka
  5. The Migration Medley – Flight
  6. The Migration Medley – Migration (Mo Bhrón Ar An Bhfarraige / My Grief on the Ocean)
  7. The Migration Medley – Homecoming
  8. The Migration Medley – Night Crossing Part 1
  9. Step Up
  10. Rippling
  11. Manako / It's Too Late
  12. The Path
  13. Night Crossings Part 2 – featuring Stone Flowers