Főkép

A koncert még el sem kezdődött, és máris remekül érzem magam: a turnéra szerződött árus portékái között megpillantom a tudtommal csak Japánban, most májusban kiadott Corea/Patitucci/Weckl Akoustic Band koncertfelvételeket tartalmazó dupla albumot– 'tour edition only'. Mint kiderül, a Kongresszusi Központban pillanatnyilag kapható példány egy tavalyi amerikai nyomás – és ezért nem SHM-CD, bár az Államokban fura módon csak az import árut lehet kapni –, de a szintén Japánból már beszerzett Trilogy 2 után korábban úgy gondoltam, hogy ez majd ráér a szülinapomig, ami ennek a szerencsés véletlennek köszönhetően így pár hónappal hamarabb jött el...

 

Hogy Corea múlt hét pénteken megjelent vadonatúj korongjának, az „Antidote” The Spanish Heart Bandje eljött Budapestre, szintén óriási szerencse, és egyben persze siker, hiszen egy rendszeresen visszatérő művészről van szó, aki láthatóan bizalommal van az itthoni koncertszervezők iránt, és örömmel játszik a magyar közönségnek, az európai turnén Corea szerint elsőként – fura, hogy az előző este Lvivben adott ukrajnai koncertet nem Európával társítja.

 

Ahogyan elkezdik játszani az új albumot is nyitó „Antidote”-ot, a kilenc muzsikos összhangjától egyből libabőrös leszek. Marcus Gilmore dobos és Luisito Quintero ütőhangszeres ritmusait a táncos, Nino de los Reyes 'percussion table'-en egészíti ki, és hármójuk egészen finom, egymásra folytonosan reagáló dinamikája már önmagában lehengerlő. Az albumon szereplő énekes, Rubén Blades munkáját most kórusban helyettesítik, ami egy tetszetős megoldás. A fúvósok, Jorge Pardo szaxofonon (és fuvola), Michael Rodrigez trombitán és Steve Davis pozanon pedig együttesen a legerőteljesebb latin hangzásvilágot teremtik meg, lüktet és harsog a rumba, a kubai Carlitos Del Puerto nagybőgőn hihetetlenül impulzív, Niño Josele pedig még csak bemelegítgeti az ujjait a flamenco gitárján, mindennek közepén pedig a mester, Chick Corea.

A mesteri jelző egy 'undrestatement': a csodálatos játékosokon túl ennek a latin projektnek az igazi ereje a kompozíciókban és a hangszerelésekben van. Corea létrehozott egy olyan platformot, amihez tévedhetetlen precizitással választott társakat, és írt új vagy hangszerelt újra korábbi, a saját karrierjén belül történeti jelentőséggel bíró témákat. Korábban Paco De Luciával játszott és rögzített darabok hangzanak fel – „Duende”, „Zyryab” – vagy első ráadásként a „Yellow Nymbus, Part 2”, amelyet egyszerűen csak szvitként konferál fel. A történeti hűséget és a zenekar autenticitását tovább erősíti Pardo és Josele személye, akik mindketten legalább egy évtizedig játszottak Paco zenekarában. De nincsen bizonyítási vágy vagy magamutogatási kényszer, egy gigantikusan komplex projekt páratlan megvalósításának és az egymás iránt érzett simpatico mögül időnként elemi erővel fellobbanó lángnak a tanúi vagyunk.

 

És ahogyan a tűz lobog, úgy váltakoznak az erőteljes, mind a kilenc tagot egyszerre alkalmazó zene motívumai az egészen minimalista párbeszédek dallamvezetésein és harmonizációin át: kapunk zongora-gitár duót és 'duel'-t, tapsot a tánccal – amelyet Pardo fokoz fuvolaszólamaival –, Gilmore egészen finom dobjátékát Quintero kongáival vagy éppen a zongorával párbajban, Nino de los Reyes pedig maga a ritmusosan pattogó parázs amikor táncol és a többi muzsikus legalább annyira élvezi a mozgását, mint a közönség.

A koncert előtt azt gondoltam, hogy ha valamikor, akkor ezzel a zenekarral Corea biztosan az előadásai végén rendszeresen játszott „Spain” szerzeményével fog zárni, amit a nagy ovációt követően, a második ráadásban meg is kapunk. És mint mindig, most is leesik az állam, ugyanis sohasem zongorázza ugyanúgy a vélhetően már végtelenszer előadott darabot a hetvenhét éves művész – ahogyan Del Puerto ritmizálja a duóban bevezetett kompozíciót, majd többször átritmizálja, az ütősök pedig követik a szólók alatt, taníthatatlan.

 

Corea mindig garancia arra, hogy egy újabb felejthetetlen előadás élményét kapjuk – ha ezt a koncertet kihagyták, érdemes valahol Európában még utolérni őket, de akárkivel jön is legközelebb Budapestre, bármit megér, el ne mulasszák!