Főkép

Örömteli számomra, hogy eljutott oda a magyar fantasztikus regények kiadása, hogy újra úgy érzik a kiadók, hogy megéri mostanra már klasszikusba hajló, nem friss könyveket is kiadni minden egyéb újdonság és világszenzáció mellett  – így oly sok év után Octavia E. Butler művei is végre megjelenhetnek magyarul. Ugyan én magam nem (elég) sok éve olvasok fantasztikus műveket, de hallgatok a nálam tapasztaltabb és szélesebb ismeretekkel rendelkezők véleményére, és bizony évek óta újra és újra hallottam Butler nevét azok között a szerzők között, akiknek méltatlanul kevés figyelem jutott eddig hazánkban, ezért őszinte lelkesedéssel és örömmel fogadtam a hírt, hogy végre olvashatom egy művét.

 

A Hajnal pedig méltán rászolgált a megelőlegezett bizalmamra. Hiába az 1987-es eredeti megjelenési dátum, a kortárs művektől egyértelműen eltérő sebességén és stílusán kívül semmit nem tudnék mondani, ami miatt ne születhetett volna akár napjainkban is a kötet, hiszen a boncolgatott témák nem vesztettek aktualitásukból – sőt. Mint minden hozzám igazán közel kerülő sci-fi regény, ez is tipikus példája annak, amikor egy szerző hőseit a jelenlegi világunktól és ismert környezetünktől jelentősen eltérő idegen közegbe helyezi, és itt vizsgálja azt, hogy vajon hogyan viselkednének az emberek egymással, vagy éppen más lényekkel az adódó helyzetekben. Azaz valójában a mindennapokban is megtapasztalható emberi viselkedéstan mélységeiben kutakodik.

 

Lilith ugyanis több száz, kényszerű mélyalvásban töltött év után tér magához egy idegen űrhajón, ahol meglepően rövid idő alatt kell a korábbi életétől nagyon eltérő környezetben helytállnia, illetve úgy egyáltalán feldolgoznia a rengeteg új információt, amit a rejtélyes idegen faj fokozatosan a tudomására hoz. Megdöbbentő intenzitással érezhetjük át mindazt, amit Lilith gondol és tapasztal, és Butler nem fél egy, az átlag emberi gondolkodástól eléggé eltérő személyiségű nézőpont-karakter köré szervezni a történetet. Ezáltal sok esetben nagyon izgalmas és érdekes plusz jelentéstartalmat kapnak az olvasottak, máskor pedig furcsán kellemetlennek érződik az az őszinteség, amivel Lilith gondolataiban elmerülve találkozhatunk.

 

Talán nem titok, hiszen viszonylag hamar kiderül, hogy nem Lilith az egyetlen ember az űrhajón, és a többiek megjelenésével indul csak be igazán a kellemetlen gyomrosok sorozata. Butler kíméletlenül ír arról, hogy mi a legvalószínűbb forgatókönyve és kimenetele azoknak a bizonyos helyzeteknek, amelyekbe hőseink ebben a nagyon furcsán idegen környezetben kerülnek, ahogyan a velük zajló eseményekre reagálnak, és nem utolsó sorban, ahogyan egymással viselkednek. Itt érünk el csak igazán az emberi viselkedésminták mélylélektanába, amikor az ember nagyon szeretne hinni abban, hogy a valóságban mindez nem így történne, de sajnos túlságosan is hitelesnek tűnik a cselekmények és személyiségek ábrázolása.

 

Ezen felül külön szót érdemel az idegen faj, az oankálik, akik a lehetőségekhez képest egészen kevéssé antropomorfak csupán, és a gondolkodásmódjuk is van annyira eltérő, hogy érdekes legyen foglalkozni a velük való kapcsolatteremtés összetettebb kérdéseivel. Nos, azt hiszem, azzal sem árulok el újdonságot, hogy semmi jó, vagy éppen csodába hajló megoldás az emberiség nagy problémáira nem lehet ingyen, és ez most sincsen másképp – de vajon milyen árat lehet, milyen árat érdemes megfizetni ezért? Érdekes volna tudni, hogy az olvasók közül ki milyen döntésre jutna... valamiért azt gondolom, meglepő válaszok születnének.

 

A Hajnal csupán a trilógia első kötete, de már így is bőven sok gondolkodnivalónk van a következő rész megjelenéséig. Már előre lehet tartani attól, mi minden sejtelmünk és félelemünk fog beigazolódni a továbbiakban az első kötet felvetései és eseményei alapján, hogy vajon mekkora katasztrófákat kell még kiállnia az igencsak törékeny ember-oánkáli, vagy egyáltalán az ember-ember kapcsolatoknak… Szerencsére nem kell sokat várnunk a következő kötete megjelenéséig: az Agave Könyvek még az év második felére tervezi a folytatást, amit reményeink szerint a zárókötet is hamarosan követ majd.