Moskát Anita: Irha és bőr

Egyetért-e Ön azzal, hogy a házi kedvence emberi jogot kaphasson?

 

Húsvét napján szerte a világon arra figyeltek fel az emberek, hogy az állatok elkezdtek bebábozódni: sokuk testét barna, ragacsos anyag lepte el, amiből aztán emberszerű alak bújt elő, már ha túlélte az átalakulást. Azóta közel húsz év telt el, és az átalakulások nem szűntek meg: időnként a pintyektől a szarvasokig, a halaktól a kutyákig rengetegen bebábozódnak, hogy aztán emberré váljanak. Az átalakulások azonban nem tökéletesek, és a fajzatnak gúnyolt lényeknek küzdeniük kell félig ember, félig állat testükkel egy olyan világban, ahol nem látják őket szívesen. Magyarországon a fajzatokat születésük után szocializációs központban nevelik emberszerűvé, hogy aztán gettóba zárják és a legjobb esetben gyári munkásként dolgoztassák őket – miközben a hétköznapi emberek csupán turistalátványosságot látnak a kitaszított fajzatokban.

 

Kirillt őzagancsa és -patái minden pillanatban emlékeztetik eredetére: az emberi ujjakra készült tárgyak világában neki a hétköznapi helyzetek is kész kínszenvedések. Blogot vezet, ahol a fajzatok történetét írja meg, ám egyik nap, miközben csordájával turistákat szórakoztatnak alamizsnáért, egy borzfajzatra talál egy szemeteszsákban... Pilar még sosem járt a külvilágban, az átalakulása óta eltelt hónapokat egy zárt szobában, tévé előtt töltötte. Szappanoperákból tanult meg embernek lenni, ám az emberek szemében a borzfarka mindennél beszédesebb. August, a Nemzetközi Fajzatügyi Szervezet aktivistája pont az ilyen helyzetek ellen küzd: Magyarországon ugyanis hamarosan népszavazást tartanak a fajzatok jogairól, és egyelőre nagyon kétséges, az emberek hozzájuk hasonlónak tudják-e tekinteni a fajzatokat.

 

Egyetért-e Ön azzal, hogy az állatból átalakultakat is emberként kelljen kezelni?

 

Moskát Anita legújabb regénye nem vezet tévútra, rögtön az első oldalakon egy ásó kíméletlenségével szembesít a kegyetlen világunkkal. Szívesen írnám azt, hogy mindez csak egy könyv lapjain történhet meg, hogy a mi világunk ennél barátságosabb vagy empatikusabb, de sajnos nem tehetem: az Irha és bőr a fantasztikum eszközével ugyan, de a mi valóságunkról beszél. Társadalmi kérdésekről, emberségről, kirekesztésről, gyűlöletről és dühről: azokról a témákról, amik a mindennapjainkat jellemzik. A fantasztikum nem visz el egy mesés-kalandos világba, ahol a jó mindig megkapja a jutalmát, a gonosz pedig mindig veszít; ez nem egy aranyos állatmese, ahol vicces dolgok történnek az emberré alakult házi kedvencekkel. Az Irha és bőr nem kendőz el és nem menteget, hanem szembesít: a társadalmunkkal, értékrendünkkel, saját magunkkal. Fájdalmas, de gondolatébresztő találkozás.

 

Banálisnak hangzik az a kérdés, hogy mi is az ember valójában, de semmi sem késztet jobban az átgondolására, mint amikor éppen háromszáz oldal olvasása után döbbensz rá, hogy eszedbe sem jutott nem embernek tekinteni mondjuk Kirillt. Persze, van némi testi hibája, de hát kinek nincs, legfeljebb nem ilyen kényelmetlen-kellemetlen... Mikortól lehet emberként tekinteni egy állatból átalakult lényre? Hol van az ember és a nem-ember közti határvonal? De tulajdonképpen miért is akarunk határokat húzni? Elvégre pontosan azt látjuk saját valóságunkban, hogy közel sem elég, ha embernek tekintjük a másikat – ha nem értjük meg, ha nem akarjuk megérteni és elfogadni, életeket tehetünk tönkre, legyen szó akár fajzatról, akár emberről.

 

Egyetért-e Ön azzal, hogy emberi jogot kaphassanak azok, akik úgy viselkednek, úgy beszélnek és úgy élnek, mint az emberek?

 

Az Irha és bőr nem elégszik meg azzal, hogy felszínesen meséljen az emberi és az állati lét közti különbségről (már ha van): három főszereplőjén keresztül mélyre ás, traumákról beszél, lelki sérüléseket fed fel, hogy megmutassa, a „más”, az „idegen” mögött is egy hozzánk hasonló személyiség rejlik. A megbélyegzéshez nem kell fajzatnak lennie a másiknak, bőven elég, ha nem úgy néz ki, nem olyan a bőrszíne, nem úgy öltözködik vagy nem olyan nyelven beszél, mint amit mi normálisnak tartunk (legyen az bármi is valójában). Ugyan Kirill, Pilar vagy August nem „szerethetőek”, nem „jó” róluk olvasni, de pont ezért életszerűek, pont ezért ennyire hatásosak a velük történtek: három olyan figura, akik ugyanolyan problémákkal küzdenek, mint számos ember az utcán; akiknek boldogulniuk kell abban a társadalomban, ami legszívesebben a létezésükről is megfeledkezne.

 

Hárman nagyon eltérő utat járnak be, de talán pont ez ad alkalmat arra, hogy a felmerülő társadalmi kérdéseket minél több oldalról megvizsgáljuk. Igazán örömteli olyan regényt olvasni, ahol ennyire önálló életet élnek a szereplők: néha talán keresztezik egymás sorsát, de mégis mindig azt az irányt választják, ami a jellemükből következik. Kirill dühös őz-ösztöne, Pilar csodálkozó naivitása és August higgadt profizmusa három teljesen különböző regisztere a könyvnek, általuk a mi érzelmeink, hozzáállásunk ehhez a világhoz is fejezetről fejezetre változik – a cselekmény bár a népszavazás körül bonyolódik, de közben egyre több minden derül ki a fajzatok létéről is, újabb és újabb lehetőséget adva arra, hogy a nézőpontjaink felfedezzék a bennük rejlő emberit és állatit... ami közel sem olyan egyszerű feladat, ha még munkálnak benned az állati reflexek, de már az emberek közé kell beilleszkedned.

 

Egyetért-e Ön azzal, hogy a homo sapiensek is emberi jogot kapjanak?

 

Legszívesebben oldalakat írnék még az Irha és bőrről – onnantól kezdve, hogy milyen brutálisan zseniálisak a belső „mesék”, az olyan apróságokig, hogy mennyire imádtam értelmezni a fejezetcímeket –, de ezen a ponton inkább arra biztatnék mindenkit, hogy vegye kézbe Moskát Anita legújabb regényét. Az írónő korábbi köteteiből az egyéni stílus, a komplex témákra érzékeny hangvétel vagy az erős próza ugyan ismerős lehet, de úgy érzem, minden könyve kicsit más, minden könyve valahogy eltérő irányból közelít a feltett kérdéseihez. Most talán Margaret Atwood vagy Murakami Haruki fantasztikum-közeli, karakterközpontú regényei jutottak eszembe, de igazából értelmetlen is hasonlítgatni – aki még nem olvasott Moskát Anitától, annak ez tökéletes lehetőség, hogy megismerkedjen az egyik legjobb írónkkal.