Zenék a nagyvilágból – Altin Gün: Gece – világzenéről szubjektíven 179/1.
Írta: Galgóczi Tamás | 2019. 05. 29.
Nem képezheti vita tárgyát annak a csoportnak a tudása, akik új lemezükkel felkerültek a világzenei slágerlistákra. Ezen a tényen kívül a szememben szintén a társulat jelentőségét jelzi, hogy a KEXP számára rögzítettek egy mini koncertet (a cikkem végén ez a harmadik videó). Mindezek ellenére egyáltalán nem csodálkozom, hogy még nagyon kevesen hallottak róluk és ismerik a zenéjüket.
Jasper Verhulst basszusgitáros szerint népzenét játszanak, és ugyan értem miért mondja ezt, azért a szememben ez sokkal inkább világzene, mintsem kortárs népzene. Erről persze akkor lenne határozott véleményem, ha körbeutaznám Törökországot, vagy legalább Anatóliát, és esténként beülnék azokra a helyekre, ahol a helyiek hallgatják az élő zenét. Mivel erre nem sok esély van, így marad a meghatározás, miszerint a holland zenekar török (anatóliai) népzenéből táplálkozó pszichedelikus rockzenét játszik. Mintha a hatvanas-hetvenes évekbe utaznánk vissza, csak a kor meghatározó formációi (Jefferson Airplane, Jimi Hendrix, stb.) helyett egy kevésbé ismert bandát hallgatnánk, akik időnkét a funk irányába nyitnak.
A Gece már a második albumuk, és osztatlan figyelmet követel magának: ezt ugyan lehet háttérmuzsikaként hallgatni, csak nem érdemes, mert annál azért elszállósabb, komplexebb zenéről van szó. A dallamok jellegzetesen keletiesek, miként a saz hangját sem lehet összekeverni mással. Érdekes, ahogyan a két énekes hangja közötti különbséget kihasználják, és szerencsére mindenki önálló számokat kapott, így nem egymással feleselnek, ami egyáltalán nem illene ebbe a világba. Nekem legjobban Merve Daşdemir orgánuma tetszik, főként amit a „Derdimi Dökersem”-ben művel – nem véletlen, hogy első hallásra ez a legpopulárisabb darab a lemezen.
Természetesen a rockosabb darabok is nagyon jók, a „Kolbastı” jól példázza a tempó és az anatóliai rock mibenlétét, a billentyűsök pedig jelzik a pszichedelia jelenlétét. Kedvencem a „Şoför Bey” című kompozíció, mert itt az éneklés helyett Merve Daşdemir inkább csak szövegel (rappelésnek azért nem mondanám), míg a zene minimalista és elborult módon kíséri. Legalább ennyire izgalmas a kísérletezésnek és kalandozásnak bőven teret adó „Ervah-ı Ezelde”, a maga tágasságával, sokszínűségével és Erdinç Ecevit énekével.
Bár a dalok többsége nem saját szerzemény, úgy érzem az Altin Gün tagjainak mindegyiket sikerült saját képükre formálniuk, és létrehozni egy olyan megszólalást, amely a manapság egyre népesebb török vonalat képviselő együttesek (BaBa ZuLa, Umut Adan, Gaye Su Akyol, stb.) közül is kiemelkedik. Kár, hogy az idei európai turnéjuk elkerüli hazánkat, mert szívesen megnéztem volna a koncertjüket.
Meghallgatásra ajánlott számok: Leyla, Şoför Bey, Derdimi Dökersem
2019-ben megjelent album (Glitterbeat)
Az együttes weboldala: https://www.facebook.com/altingunband/
A zenekar tagjai:
Ben Rider – gitár
Daniel Smienk – dob
Erdinç Ecevit – szintetizátor, saz, ének
Gino Groenveld – ütőhangszerek
Jasper Verhulst – basszusgitár
Merve Daşdemir – ének, billentyűs hangszerek
A lemezen elhangzó számok listája:
- Yolcu
- Vay Dünya
- Leyla
- Anlatmam Derdimi
- Şoför Bey
- Derdimi Dökersem
- Kolbastı
- Ervah-ı Ezelde
- Gesi Bağları
- Süpürgesi Yoncadan