Főkép

A napokban hazánkban jár Yuval Noah Harari, izraeli történész, kutató és sikerszerző, akinek a könyveit már több, mint 50 nyelvre fordították le, és Magyarországon is tekintélyes, összesen hatvanezres példányszámban fogytak eddig. Első könyve, a Sapiens az emberiség múltját foglalja össze dióhéjban. Második könyve, a Homo Deus egy lehetséges jövőképet vázol fel, hogyan lehet az emberből isten, milyen irányt vehet a technológiai forradalom. Harmadik könyvében, ami magyarul 2018-ban jelent meg a 21 lecke a 21. századra címmel, napjaink legjelentősebb kihívásait veszi górcső alá.

 

A május 8-ai, Közép-európai Egyetemen tartott előadásán, valamint a május 9-ei sajtótájékoztatóján a beszéd vezérfonalát a könyvekhez hasonlóan nagyon is aktuális témák alkották: a nacionalizmus, a globalizmus és az emberiséget fenyegető legnagyobb veszélyforrások.

 

Mit hoz a jövő?

 

Manapság szinte már közhellyé vált, hogy egy rohanó világban élünk, de arról már kevesebb szó esik, hogy ez globális szinten, az emberiség egészére nézve mit is jelent pontosan. Vajon hogy fog 20-30-50 év múlva kinézni a világ? Sokat halljuk, hogy a liberális demokrácia eszméje válságban van, de vajon lesz egy új, mindent átfogó ideológia, ami kiemelkedik a többi közül, vagy elbukik a globalizmus, és vele a második világháború óta tartó relatív világbéke is? Mit jelent a nacionalizmus a mai világban? Van-e esélye az államoknak az Amazonhoz vagy a Facebookhoz hasonló óriásvállalatok szabályozására? Mit tehetünk a klímaváltozás ellen? Elkerülhetjük-e a nukleáris háborút? Mit tartogat számunkra a kibontakozóban levő technológiai forradalom és verseny?

 

Harari ezekkel és ezekhez hasonló kérdésekkel foglalkozik az előadásaiban. A The Bright Side of Nationalism című előadásában felhívja a figyelmet arra, hogy a lényegében a nacionalizmus tette lehetővé a Homo sapiens számára törzsi háborúkon való felülemelkedést, hogy ismeretlen emberekben is bízzunk, akiket bár nem ismerünk személyesen, hasonlóak hozzánk. Többször is hangsúlyozza, hogy a nacionalizmusnak nem a kívülállók gyűlöletén, hanem a honfitársak szeretetén kell alapulnia – azonban ébernek és óvatosnak kell lennünk, hiszen a félelem és gyűlölet evolúciós „gombjait” sokkal könnyebb aktiválni, mint együttműködésre és gondolkodásra buzdítani az embereket. Rámutat arra is, hogy a nemzeti traumák feldolgozása ugyanúgy idő- és energiabefektetést igényel, mint a személyes megrázkódtatások kiheverése. Ha pedig nem történnek meg a megfelelő erőfeszítések, akkor a sebeket ugyanolyan könnyű felszakítani és manipulációra használni egy nemzet, mint egyetlen személy esetében.

 

Az Európai Unió a nagyhatalmi játszmákban

 

És mi a helyzet az Európai Unióval? Sokat hallunk róla manapság: európai parlamenti választások, Brexit, ilyen meg olyan Európai Uniós pályázatok és pályázati pénzek, az EU válsága... mi vár Európára, és azon belül mi lesz Magyarország jövője? Harari szerint egyfelől az Európai Unió eddig a legsikeresebb kísérlet a különböző kultúrájú és nyelvű emberek együttműködésének összehangolására, másfelől viszont meglehetősen naiv dolog volt azt gondolni, hogy a tagok mindörökké osztani fogják azokat a kimondott és kimondatlan alapértékeket, mint mondjuk a demokráciába vetett hit.

 

A belső vitáknak megvannak az előnyei is, azonban tágabb perspektívába helyezve a dolgot meglehetősen ijesztő a kép: jelenleg az Európai Unió például labdába se rúg az Amerikai Egyesült Államok és Kína technológiai versenykezésében, pedig a két nagyhatalmat kiegyensúlyozó szerepe lehetne és kellene lennie, hiszen a jelenlegi feltételekkel, az USA és Kína versengéséből akárki is jön ki nyertesen, jó eséllyel az egész emberiség lesz a vesztes, ha nem sikerül megfelelően szabályozni a gyilkos robotok és mesterséges intelligenciák fejlesztését. Erről a kérdésről egyébként Harari úgy vélekedik, hogy szükség lenne egy olyan irányra is a mesterséges intelligenciák fejlesztésében, amiben a cél nem az egyének megfigyelése a kormány vagy a vállalatok részére (mint a kínai, illetve az amerikai modellben), hanem a kormányzat megfigyelése a nagyközönség részére, hogy kiegyenlítődjenek az erőviszonyok.

 

Modernkori média

 

És ezzel el is érkeztünk a globális fenyegetések témájához. Szerinted mi fenyegeti leginkább napjaink emberét? A klímaváltozás? A migráció? A technológiai bomlás? A nukleáris tél? A terrorizmus? Az emberi zsugoriság? Harari szerint a legnagyobb veszély valójában az, hogy nem is a valódi veszélyekre figyelünk, hanem arra, amit a politikusok vagy a közösségi média láttatni akarnak velünk. A figyelmünket „elrabolja” a média, és nem valóban fontos dolgoknak szentelünk figyelmet – mint például egy lehetséges nukleáris háború vagy a tömeges automatizálás hatásai. Ez akár egyfajta modernkori gyarmatosítássá fajulhat a közeljövőben, melynek során a kaliforniai és kínai óriásvállalatok begyűjtik a világ többi részéről a hasznosítható adattömeget, ezt elemezve egyre gyorsabban egyre eladhatóbb termékeket fejlesztenek majd, amiket pedig visszaárusítanak a világ többi részének. És ebbe a kétpólusú versengésbe senki másnak nem lesz esélye beszállni.

 

Számtalan módon próbálják a vállalatok, politikusok, médiaszereplők, algoritmusok megragadni a figyelmünket, nap mint nap manipulálni a választásainkat, a szabad akaratra hivatkozva elterelni az igazán fontos, de sokszor kellemetlen kérdésekről. A jó hír az, hogy nem muszáj bedőlnünk nekik. Tudatosan végiggondolt döntésekkel valamennyien hozzájárulhatunk a problémák megoldásához, segíthetünk ráirányítani a figyelmet a valóban fontos kérdésekre, problémákra. Ahogy Harari mondta: a Brexit és a menekültválság nem fogja kiirtani az emberiséget a Föld színéről, viszont a klímaváltozás, egy nukleáris háború vagy a technológia bomlás – lehet.