Főkép

Mongolok nem csupán Mongóliában élnek, hanem Oroszország távol-keleti részén, valamint Kínában a Belső-Mongólia Autonóm Területen. Dzsingisz Kán kései utódaiként innen indult világhódító útjára az AnDa Union együttes. Térnyerésüket nem kísérték vérfürdők és más kegyetlenségek, mégis sikerült elnyerniük bolygónk világzenét, illetve az autentikus népzenét kedvelőinek szimpátiáját. Én első ízben a 2016-os lemezüket hallottam, és azonmód megszerettem ezt a jellegzetes mongol muzsikát, amelyhez csak eredeti hangszereket és énektechnikákat használtak fel a stúdióban.

 

Ezt követően több koncertkörútra indultak, ami csak fokozta a népszerűségüket, viszont erősen hátráltatta az új album elkészültét. Végül felemás megoldással az eredetileg 2011-ben megjelent első lemezüket adták ki újra, annyi változtatással, hogy az egészet újra felvették, némileg áthangszerelték, illetve lecseréltek két-három dalt („The Tale Of The True Brothers”, „Jahan Sharag”, „Bolgon Tokhoy Nutag”), és talán a felállás is változott azóta (ezzel kapcsolatban  nem találtam egyértelmű információt). Egy biztos, a hangzás ugyanolyan jó, mint amit megszerettem az előző Homeland korongon – mondjuk ezen nem kéne csodálkoznom, hiszen ugyanazzal a producerrel készültek a felvételek.

 

Ugyan cikkem elején mongolokról írtam, a teljességhez hozzátartozik, hogy rajtuk kívül más nemzetiségű muzsikusok is játszanak az együttesben (például burját). Ez garantálja a sokszínűséget, és arra is biztosítékot jelent, hogy valóban igyekeznek szülőföldjük népzenéjéből minél többet megőrizni az utókor számára. Ennek megfelelően a kilenctagú zenekar számára a torokéneklés és a lófejes hegedű csupán a kiindulási pontot jelenti, sokkal átfogóbb válogatás került fel az albumra (mongol, burját és ujgur népdalok átiratai hallhatóak). Különféle énekstílusok, női és férfi énekesek, valamint különféle hangszereken játszó muzsikusok mutatják be népük zenei kincseit.

 

Aki hallotta már az előző lemezt, az abban a furcsa élményben részesül, hogy egyszerre ismerheti meg az AnDa Union múltját és kicsit a jövőjét. Múltját, hiszen a számok többsége nyolc évnél korábban született, a jövőt pedig a hangzás, és a társulat ígéretes zeneszerzői tehetsége jelenti. A mongolok különleges viszonyát a lovaikkal eddig is sejtettem, és ezt csak megerősítette pár szerzemény, kivált a „Galloping Horses” című, mert ez tényleg olyan, mintha hallanánk a galoppozó paripát (erről van videó a cikk végén). A másik meglepetést számomra a „Heemor” instrumentális kompozíció okozta, aminek tempója és ritmusa bármely rocklemezre felkerülhetne – mintha az Apocalyptica lendülne bele a muzsikálásba.

 

A színvonal a változatosság dacára egyenletes, de olyannyira, hogy nem tudtam eldönteni, a hagyományos torokéneklés vagy a hosszú dalok (long song) tetszettek jobban, illetve a lófejes hegedű (morin hurr) avagy a mongol furulyaszerűség (moadin chor) hangja az egzotikusabb.

 

Csak remélni tudom, hogy a következő európai turnéjuk során hozzánk is eljutnak majd.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Galloping Horses, Wan Li, Heemor

2018-ban megjelent album (Hohhot Records)

Az együttes weboldala: https://andaunion.com/

 

 

A zenekar tagjai:

Nars – Morin Huur, Ikil, Khöömei, Guitar

Urgen – Morin Huur

Uni – Tobshur, Ikil, Khöömei, Morin Huur

Chinggel – ütőhangszerek, Moadin chor, Khöömei

Saikhannakhaa – ének, Tobshur, Morin Huur, Khöömei

Aurgen – dob

Chinggeltu – Morin Huur

Tsetsegmaa – Urtyn duu

Biligbaatar – Urtyn duu

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Derlcha
  2. Boomborai
  3. Altargana
  4. Galloping Horses
  5. Tale of the True Brothers
  6. Jahan Sharag
  7. Holy Mountain
  8. Sumaro
  9. Girl Who Stole Horses
  10. Wan Li
  11. Bolgon Tokhoy Nutag
  12. Heemor
  13. Genghis Khan