Főkép

Amikor a zenekarok elhatározzák, hogy a következő lemezen megpróbálják még jobban szélesíteni a rajongói bázisukat, és emiatt sokkal kommerszebb, a nagyobb tömegek által jobban fogyasztható szerzeményekkel rukkolnak elő, akkor számomra sokkal szimpatikusabb, ha nem beszélnek mellé. Sok banda a szokásos sajtókörúton olyan elcsépelt és rém átlátszó frázisokat puffogtat, hogy mélyre ástunk és a gyökereinktől kezdjük újra; hogy fejlődtünk és ennek hatásai hallhatóak majd a lemezen, és a többi szokásos szöveg. Viszont amikor van olyan korrekt csapat, mint a Godsmack, akik már jó előre kijelentették, hogy ez bizony egy olyan lemez lesz, amellyel több és szélesebb kört szeretnének megszólítani, és híresebbek akarnak lenni, akkor az sokkal barátságosabb és őszinte hozzáállás. A lemezt hallgatva pedig rájöhetünk, hogy a srácok tényleg nem beszéltek mellé és új kiadó ide, eme tény esetleges ráhatása oda, kiváló dalcsokorral rukkoltak elő.

 

A címadó dallal rögtön egy akkorát gurítanak, hogy a fal adja a másikat, és már itt is megfigyelhető, hogy ez a lemez sokkal inkább lesz ugrálós, tombolós refrénnel ellátott hard/stadion rock, mint modern metal.

 

 

 

A felvezető kislemez, „Bulletproof” elektronikával sűrűn flörtölő rádiórockja is hallgatatja magát.

 

 

 

Modern, effektezett vizeken evezünk tovább a woo-hoo-s, gyerekkórusos refrénnel megtámogatott „Unforgettable”-lel is, míg az „Every Part Of Me”-nél sem változik sokat az összkép, csak ez rockosabb. Viszont a „Take It To The Edge”-re lehet a legjobban őrjöngeni, itt a gitárok is mélyebbre lettek hangolva, és a refrén is kitörölhetetlenül ragad bele az ember agyába.

 

A zenekar egyre otthonosabban mozog már a lírák és balladisztikus dalok világában (érdemes meghallgatni az énekes, Sully Erna szólódalait is, mert ott csak ilyen szerzemények sorjáznak), és az itt helyt kapó „Under Your Scars”-szal sem vallanak szégyent, sőt több mint kellemes, ahogy a zongora a vonósokkal kiegészítve milyen szép alapot ad az egész dalnak, és még a gitárszóló is egészen pofás benne. Nem is értem, hogy klip még miért nem készült rá. A „Someday” talán az egyetlen dal, amit át szoktam ugrani, mert kevésbé érdekes, és még talán hosszabb is a kelleténél. Aggodalomra azonban semmi ok, mert a „Just One Time” adrenalinfröccsével megint leszakítják az arcunk egy darabkáját, megint egy penge dal.

 

A tempóból cseppet sem vesznek vissza a Slash életművéből jócskán merítő „Say My Name”-ben sem, szárnyaló refrénje, combos verzéi nagyon eltaláltak. A „Let It Out” csalókán, lassan kezdődő és építkező verzéje kissé félrevezető is lehet, de aztán egy olyan tízpontos rágógumi refrénnel fejelik meg, hogy ez a szám szerepelhet a sláger egyik definíciójaként. Senki se gondolja azt, hogy nem maradt puskapor a végére, mert a srácok még ráhúznak egyet a legvégén is, a dinamikus „Eye Of The Storm” tökéletes záródarab, és tuti koncertfavorit lesz a jövőben.

 

Minden adott volt a sikerhez, hiszen annyira kiszámított a lemez minden egyes porcikája, hogy kissé meglepő, hogy csak a nyolcadik helyen nyitott a Billboard albumlistáján, pedig a hazai terepen nagyon szoktak menni a lemezeik. Így viszont akkor szükségszerű lesz számukra, hogy végre Európa felé vegyék az irányt jobban, és errefelé is gyakrabban megmutassák magukat. A srácok nem bújtak ki a bőrükből, sem slágereket nem felejtettek el írni, sem nem pártolják még mindig a túlbonyolított dalokat. Így ismét két-háromakkordos rockdalokat kapunk, de olyan magas minőségben, amely sajnos manapság ritka, hogy ennyire tökéletes legyen szinte végig a lemez. 2019 tavaszán pedig a csapat végre eljut Magyarországra is, így élőben is tesztelhetőek lesznek a dalok.

 

Az együttes tagjai:

Sully Erna – ének, ritmusgitár, zongora

Tony Rombola – gitár, vokál

Robbie Merrill – basszusgitár, vokál

Shannon Larkin – dob

 

A lemezen elhangzó dalok listája:

  1. When Legends Rise
  2. Bulletproof
  3. Unforgettable
  4. Every Part Of Me
  5. Take It To The Edge
  6. Under Your Scars
  7. Someday
  8. Just One Time
  9. Say My Name
  10. Let It Out
  11. Eye Of The Storm

 

Diszkográfia:

Godsmack (1998)

Awake (2000)

Godsmack Live (2001) DVD

Smack This (2002) DVD

Faceless (2003)

The Other Side (2004) akusztikus EP

Changes (2004) DVD

IV (2006)

Good Times, Bad Times... Ten Years of Godsmack (best of) (2007) válogatás

The Oracle (2010)

1000hp (2014)

When Legends Rise (2018)