Főkép

Kevésszer sikerül olyan regényt megírni, kiadni, olvasni, ami ennyire széleskörű igényeknek meg tud felelni; őszintén meglepődnék, ha ez a kötet nem hozna jelentős sikert, ugyanis mindenképpen a 2018-as év egyik legérdekesebb megjelenéséről beszélhetünk. Sok minden van benne – kaland, krimi, sci-fi, weird –, amelyek külön-külön csak kisebb rétegeket mozgatnak meg, így egyben viszont sokkal szélesebb olvasóközönség számára lehet nagyon jó élmény, mivel ezt a kavalkádot Tom Sweterlitsch ügyesen fűzte össze, még csak nem is válik egyik stíluselem sem a másik rovására. Mindezt megbolondította még egy nagyon erős alaphangulattal is, ami ugyan nem a könnyed szórakozás irányába mozdította el a regény fókuszát, de mindenképpen nagyon jól állt és passzolt a történethez.

 

Shannon Moss a NCIS nyomozója 1997-ben, de titokban az időben is utaznia kell bizonyos nyomozások során, úgyhogy mind a krimi, mind a sci-fi szál bőven biztosított a történetben. A nyomozás csak egy különösen kegyetlen családi mészárlásnak tűnik elsőre, de fokozatosan egyre gyanúsabb bizonyítékok kerülnek elő, nem beszélve arról, hogy a feltételezett elkövetőnek már régen halottnak kellene lennie. Nem csupán azért merem mindezt elárulni, mert a fent leírtak viszonylag hamar kiderülnek, hanem mert a megoldás bizony nem az, amire ennyiből elsőre mindenki következtetne…

 

Nagyon szimpatikus, hogy az amúgy mostanra lerágott csontnak számító időutazás tematikáját minden bizonytalanságában és összetettségében kezeli a szerző, úgyhogy ha az alapvetést elfogadjuk – azaz a tényt, hogy az időutazás lehetséges –, minden más szerencsére eléggé kaotikusan és megfoghatatlanul zajlik ahhoz, hogy a maga rendszerében hihető legyen. Lehet írói trükként is felfogni, hogy hőseinknek is csupán egy aktuálisan hihető magyarázatuk akad az univerzum működési elvére, de számomra teljesen reálisnak tűnik, hogy a kutatás aktuális szakaszán ennél többet nem tudhatnak a szereplők. Ráadásul az időutazás nem szállít egyáltalán hirtelen-könnyen megoldásokat, úgyhogy nyomozónak kell lennie a talpán annak, aki a megszerzett infóból kihámozza, ami ténylegesen használható, hogy ne kövessen el óriási baklövéseket.

 

Shannon Moss és szerencsére a fontosabb mellékkarakterek is érdekesek, így az sem szenved majd hiányt, akik sorsokról, életutakról és úgy általában emberekről szeret olvasni. Nem beszélve arról, hogy a különböző alternatív jövőkben járva melyik szereplő jelleméről mi minden derülhet ki. Vajon az így megszerzett információk az illető bármikor igaz, tényleges személyiségéről tanúskodnak? Mennyit számít az igazából, hogy melyik verzióban kinek mi mindenen kellett keresztülmennie az adott időpillanatig? A cselekmény a megszokottnak tűnő krimiből egészen horrorisztikus, de legalábbis a weird kereteit bőven feszegető történetbe hajlik a végjátékra, így ez elborult elméletek kedvelőinek is bőven lesz min agyalnia.

 

Azért is különösen okos ez a fajta egyvelege az alkotóelemeknek, mert úgy vélem, mind a műfajjal még csak most ismerkedők, mind a régi motorosok meg tudják találni benne azt az újdonságot, amiért szívesen olvasnak friss sci-fi megjelenéseket. Hiába nyúl Sweterlitsch csupa olyan témához és eszközhöz, amit biztosan megtalálhatunk más, korábban keletkezett zsánerműben is, mégsem éreztem egy percig sem azt, hogy ilyet is láttam már, miért olvasnám el ezt is. Egyszerre kalandos és megrázó, egyszerű és felfoghatatlan, izgalmas és fájó. Tudom, elsőre talán hihetetlennek tűnik, hogy mindez egy könyvben hézagmentesen illeszkedni tudjon, mégis sikerült a szerzőnek ügyesen egyensúlyoznia az alkotóelemek arányával – régen volt módom ennyire komfortosan szórakoztató regényt olvasni.