Főkép

Az egyik kevésbé megbecsült bosnyák zenei kincs szerintem a sevdalinka. Mondom ezt annak ellenére, hogy az utóbbi három évben azért megfordult a lejátszómban pár ilyen muzsikát tartalmazó lemez – és egyetlen alkalommal sem csalódtam.

 

Ez a mostani album gyakorlatilag jutalomjáték Milutin Sretenović énekesnek, aki alapban nem tagja a Mostar Sevdah Reunion együttesnek, csak mivel legendának számít hazájában, úgy gondolták, ideje megörökíteni énekét az utókornak. Sreta – ahogyan az énekest becézik – élete filmvászonra kívánkozik, tele szomorú és vidám epizódokkal. Ahogyan ő mondja: „Az életem fantasztikus volt, csak a rossz úton mentem.” Tizenhárom éves korában lépett fel első alkalommal egy helyi kávéházban (ekkoriban még csak popzene szerepelt a repertoárjában), de amikor hazament a kapott pénzzel, édesanyja kihívta a rendőröket, hogy a fia biztosan lopott, és állítsák meg, mielőtt teljesen elzüllik, ugyanis nem tudta elképzelni, hogy bárki fizetne a fia hangjáért. Ma már más a helyzet, de ehhez túl kellett élnie a nyolcvanas években a dobgépek és a szintetizátorok elterjedését, majd a délszláv válságot.

 

Ahogy hallom, ez ihletett stúdiómunka lehetett, csupa akusztikus hangszer, élő felvétel, ami csak még jobban kiemeli ezt a fantasztikus baritont. Több kritikában hasonlították már Joe Cooker, Luis Armstrong vagy Sinatra orgánumához – és ezek a próbálkozások egyszerre igazak és hamisak, mert Sreta hangja egyedi, és talán picit hasonlít a felsoroltakéhoz, ám a lényegét tekintve teljesen eltér azoktól. Mintha eleve arra teremtődött volna, hogy balladát és sevdalinkát énekeljen. Persze ehhez megfelelő élettapasztalat szükséges, mert csak ennek birtokában lesz képes az előadó hangjával hitelesen megszólalni, bánatot, fájdalmat, szomorúságot árasztani magából. Mindezt úgy, hogy a hallgatónak összeszoruljon a szíve, és egyúttal megvigasztalódjon. Mert az ember már csak ilyen, mindent túlél.

 

Arra kérdésre, hogy vajon most tér vissza a zenéhez, így felelt:

„Igen. Nem vagyok szegény, de gazdag sem vagyok. Nem érdekel. Boldog vagyok. Mindaddig, amíg van zene és van hangom.”

 

A zene azon kívül, hogy jogosan kerül a léleksimogató kategóriába, a sevdalinkán kívül leginkább a bárzenével rokon – legalábbis azzal, amit annak mondok. A zongora, a dobseprűvel püfölt dob, a bőgő – ezen hangszerek jazzes játéka meglepő módon szép harmóniában van a hagyományos stílusú énekkel. Az albumon van még rockos nóta is, hiszen a „Skitnica” gitárszólóját nehéz lenne máshova sorolni – mindez azonban csak alátámasztja a tényt, a Mostar Sevdah Reunion tagjai képzett zenészek, akik ha úgy adódik, egyetlen számon belül is gond nélkül váltanak stílust, tempót, hangulatot. Mindenképpen említést érdemel Ivan Sušak (trombita) és Sreta feleselése a „Starac I Gitara” című szerzeményben.

 

Különleges élményt jelent a The balkan autumn lemez, köszönhetően Sreta és a Mostar Sevdah Reunion együttműködésének. Ezt a muzsikát szívesen hallgatnám órákon át élőben, a csillagokkal telehintett nyári égbolt alatt, kedvesem társaságában.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Ja Nemam Prava Ni Na Kakvu Srecu, Skitnica, Starac I Gitara

2018-ban megjelent album (Snail Records)

A kiadó weboldala: http://www.mostarsevdahreunion.com/index.html

 

 

A zenekar tagjai:

Mišo Petrović – gitár

Sandi Duraković – gitár

Nermin Alukić Cerkez – ének és gitár

Marko Jakovljevic – nagybőgő

Senad Trnovac – dob

Ivan Radoja – hegedű

Gabrijel Prusina – zongora

Nedim Kurtovic – akusztikus gitár

Drazen Majerski – elektromos gitár

Ivan Sušak – trombita

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Ja Nemam Prava Ni Na Kakvu Srecu
  2. Daj Mi Boze Krila
  3. Zamagljen Prozo
  4. Skitnica
  5. Nada
  6. Starac I Gitara
  7. Siroce
  8. Osmice
  9. Bele Ruze Nezne Ruze
  10. Sam Sa Tugom
  11. Cekacu Te Ja
  12. Hanuma